Csábító Csütörtök #4 || Rachel Van Dyken - The ​Matchmaker's Playbook – A csábítás szabályai

   A Csábító Csütörtök egy olyan cikksorozat, ami kétheti(?) rendszerességgel egy-egy olyan erotikus könyvet vesz célba, amelyek valamilyen szinten nyomot hagytak bennem olvasás után. Olyan könyveket válogatok össze nektek az elkövetkezendőkben, amelyek nem kimondottan az ágyjelenetektől érdekesek, hanem a mondanivalójuktól, a tartalmuktól, a szereplők fejlődésétől, és az ezekhez hasonló apróságoktól, amelyekre az olvasók nagy része figyelmet fektet.

  Rachel Van Dyken-ről már sok jót hallottam, talán az Egyetlen c. könyvét olvastam is anno, de ebben már nem vagyok biztos, mert abban az időben még nem molyoztam, és a butuska kis fejemmel fel sem jegyeztem az olvasmányaimat. Ha mondhatom úgy, akkor ez volt az első történetem tőle, de nem az utolsó. Nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog venni a lábamról ez a történet, és szinte észre sem vettem, máris beledobtam a Bookline-os kosaramba. A fene se tudja, mikor fog a polcomon pihenni, mert még meg sem érkezett a jelenlegi rendelésem.

   Térjünk is rá a bejegyzésem témájára, amiről nem tudok nem áradozva és visongva beszélni.

Író: Rachel Van Dyken

Magyar címe: A csábítás szabályai

Eredeti címe: The Matchmaker's Playbook

Oldalszám: 340 oldal

Műfaja: romantikus|| erotikus || New Adult || chick lit

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Megjelent: 2018.
Molyos százalék: 84%

Sorozat része-e?: Igen, az első része.

Olvasható-e önállóan?: Igen, mert nem folytatásos, mindegyik rész más karakterek történetét meséli el.

Főszereplők: Ian Hunter || Blake Olson

Szereplők, akik befolyásolták a főbb karaktereket: Gabi Sava || Lex Luthor

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány. 

Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét. 

A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe! 

Frappáns és szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a férfi és a női gondolkodás különbségeire. 

Bájos, pajkos, humoros.

  Egy kis kikapcsolódásra vágyott a lelkem, egy kicsit ki akartam szakadni Eszes Rita fantasy világából, mert bár imádom annak a történetnek is minden sorát, akkor, abban a pillanatban nem arra volt szükségem, hogy a fejemben levetített eseményekben a szereplők harcoljanak, hanem beszélgessenek, romantikázzanak, egymásra hangolódjanak. Hirtelen választás volt ez a könyv, megmondom őszintén az eredeti gondolataim azok voltak, hogy választok egyet a megkezdett sorozataim közül, nem kezdek bele egy újba, aztán mégis emellett kötöttem ki, de abszolút nem bánom a döntésemet.

  Nem is tudom, mikor nevettem annyit utoljára olvasás közben, mert mostanában abszolút nem humoros történeteket vettem a kezembe, és már hiányzott ez az érzés. Az első sor után elmosolyodtam, meg is mondom, miért: férfi szemszög. A férfi szemszög. Amikor elolvastam a Prológust, egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, mert már akkor tudtam, hogy jó könyvet fogok olvasni, és ez az érzés végig kitartott.

   Számtalanszor estem már szerelembe a férfi főszereplőkkel, de most emelje fel az a kezét, aki nem járt úgy már legalább egyszer egy könyv olvasása után, hogy úgy bámult maga elé, mintha a szívét a hátlap és az utolsó oldal között hagyta volna, mert az a szarházi, beképzelt, sármos, tökéletes álompasi kitépte a helyéről! Mivel nem látok egyetlen egy kezet sem, azt hiszem, igazam van. Szerda délután én is pontosan így éreztem magam, és még aznap este is, amikor elcaplattam próbára ㄧ megjegyzem, onnan is elkéstem... Nem is értem, hogy történhetett ez meg. Még aznap este beszámoltam a könyvről a lányoknak, és elküldtem nekik a film linkjét azzal a címszóval, hogy ha megjelenik magyarul is(?), akkor az lesz az első dolguk, hogy lejönnek hozzám, és együtt megnézzük.

  Az alapötletet rendkívül egyedinek és fordulatosnak találom, bár ha nagyon szőrszálhasogató lennék, és sokáig csűrném-csavarnám a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy ez egy főnök-alkalmazott viszony, csak épp más a környezet, más az élethelyzet, és  tulajdonképpen minden más is különbözik, így ez a szál szinte észre sem vehető. Ian nem érezte magát annyira főnöknek, és nem is viselkedett felsőbbrendűen, ha az ügyfeleivel volt, inkább olyan kapcsolatokat alakított ki velük, mintha ő lett volna az idősebb testvér, aki a jó útra tereli, és azon irányítja az eltévedt kisebbet.
  A fülszöveget természetesen nem olvastam el olvasás előtt, így nem rémlett pontosan a főszereplő lány neve, először pedig azt hittem, Shell az, akivel végül össze fog jönni. Motyogtam is magamban, hogy basszus, ez így túl egyszerű, az író helyében tuti nem így írtam volna meg. Aztán persze haladt a cselekmény, egyre jobban és jobban megismertem ezt az álompasit, és amikor először feltűnt Blake, rögtön tudtam, hogy az első elméletem hálistennek hamis, és ő az a lány, aki úgy megbolygatja majd az én új szerelmem életét, hogy az látni sem fog mást, csak őt.

   Blake karaktere nagyon tetszett. Furcsa volt, hogy nem az ő szemszögéből olvashattam a történetet, teljesen máshoz vagyok szokva, de ettől sokkal különlegesebbé vált számomra maga a könyv is. Egy picit mintha magamat látnám benne, én is szeretek a bő pólók mögé bújni, mert bár vékony vagyok, vannak dolgok, amikre abszolút nem vagyok büszke, és nem mindig mutogatom, továbbá mostanában én is elkezdtem sportolni (szimpla androidos GYM program után szabadon, de már egyre sűrűbben napi egy órát), és szeretnék valamiben én is jó lenni. Na, nem csapatjátékban, mert éles helyzetben nulla vagyok, de esetleg egy-két futóversenyt szívesen bevállalnék a jövőben, ha már eléggé késznek érzem magam rá. Ám nem csak ebben hasonlítunk, sokkal több közös dolgot véltem felfedezni benne, mint a legtöbb olyan karakterrel, akikben ugyancsak megláttam magam. Blake rettenetesen önbizalomhiányos, és ez abból fakad, hogy vissza volt fogva a gimis évei alatt, de nem a szülei által, hanem saját magától. Miért gondolom ezt? Görgessetek lejjebb: 

  Ian a szöges ellentéte Blake-nek, és nem csak abból a szempontból, hogy míg a lány semmit sem tud a szexről, addig a srác a(n)nál többet. Amit imádtam benne, az az, ahogy a női nemre nézett, és ahogy gondolkodott róluk. Egek, ha minden pasi ilyen véleménnyel lenne rólunk, nem lenne semmi probléma! Megfontoltan beszélt a szerelemről, úgy hallatszottak a tanácsai, mintha zsigerből mondta volna őket, de amikor ő is abba a helyzetbe került, mint az ügyfelei, hirtelen nem tudta, mit kéne megtennie előbb, hogy jó legyen. Ha az érzéseim nem csalnak, bármennyire is értett a nők nyelvén, egy picit elítélte őket amiatt, hogy ennyire szerencsétlenek a szerelemben, hogy nem tudnak önerőből lépni a kiválasztott férfi felé, de amint ő is megérezte a szerelem elsöprő erejét, ugyanolyan naiv, tudatlan, tanácstalan emberré vált, mint az összes nő, aki eddig hozzá fordult segítségért.

   Most biztos azon töprengetek, miért is ajánlom ezt a könyvet a Csábító Csütörtök rovatba, mert a fenti beszámolóm alapján biztosra vélitek, hogy ez bizony tele van erotikus jelenettel. Nem. Sőt, alig van egy-kettő, és azok is fenomenálisak. Miért is mondják rá mégis, hogy erotikus? Azért, mert ha a könyvet odaadod egy 12 éves kislánynak, kitér a hitéből. (Nem, itt most nem olyan 12 éves kislányról van szó, aki jobb erotikus részeket ír, mint én, vagy más író... Nem, ezeket a kislányokat most hanyagoljuk, mert most még jó szintben van a vérnyomásom.) Rengeteg erotikus utalás van, de egyik sem tartozik abba a disznó kategóriába.

  A történet központi szála az erotika, a férfi egyedek becserkészése és a ketrecben tartása. Ian látásmódját olvasva rájöttem, hogy nemcsak a nők képesek tökéletes tanácsokat adni egymásnak, hanem a férfiak is férfinak vagy nőnek. (Remélem, ez tényleg így van a valóságban is, és nem kezdtem el álomvilágban élni a könyv olvasása után.)

   Itt is van mindjárt egy szuper tanács a nagy Ian Huntertől:

”– De… – nyüszítette. Mi a francért nyüszítenek ezek mindig? – Olyan édes! 

– A pasik akkor édesek, ha puncihoz akarnak jutni – morogtam."

   Ugye, milyen fontos tanács ez? Szerintem is.

  Imádtam a Ian és Blake közötti heves szópárbajokat. Hiába nem illettek össze, mégis olyan erős volt közöttük a kémia és a feszültség, hogy azt meg is lehetett volna fogni.

"– Kék – súgtam oda neki. 

– Tessék? – dermedt meg, de nem nézett hátra. 

– A szemed – léptem szorosan mellé, hogy a fülébe suttogjak. – Nagyon szép jégkék. 

– Mint a lelkem."

  De nem csak közöttük tombolt az a mérhetetlenül nagy szexuális vágyakozás. Bizony-bizony, a sorozat következő részének a főszereplői már itt egymásnak ugrottak - persze nem abban az értelemben, mint ahogyan arra számítottam. Van egy olyan érzésem, hogy Gab és Lex története sokkal jobban fog tetszeni, mint Ian és Blake-é, mert valahogy jobban lázba hoznak az ilyen utállak-szeretlek kapcsolatok. Az okát ne is kérdezzétek, mert nem tudom megmondani, miért vagyok úgy oda az ilyenért. 

Először bemutatom nektek Lex-et:

"Lex öt másodperc múlva megjelent, az orrára csúsztatott fekete keretes szemüveggel, a szájában tollal. Csak kicsit idegesített, hogy a szemüvegtől okosabbnak látszott, mint amennyire az. 

– Miva'? 

De amikor így beszélt, máris jobban éreztem magam a világban."

És Gabyt:

"– A te ismerősöd? – mutatott rám Blake úgy, mintha nem is vennék részt a beszélgetésben. 

– Sajnos – sóhajtott fel Gaby. – Tudod, a szülők mindig figyelmeztetik az embert, hogy ne etessen kóbor állatokat – folytatta a szemembe nézve. – Először nagyon cuki volt, mint azok a kiskutyák. Aztán megharapta az összes barátomat. 

– Én is szeretlek, picinyem – nyomtam puszit a homlokára, és rácsaptam a fenekére. – Csak szeretetből harapok."

Most pedig a kettőt egyszerre:

"Gaby éppen ököllel csapkodta Lex hátát, aki eszelős tekintettel cipelte őt körbe a konyhában, mintha egy kikapcsoló gomb után kutatna, amivel elhallgattathatja 

– Minden oké idelent? – kuncogtam karba tett kézzel, az ajtófélfának dőlve. 

– Aha, remek – rikkantotta Gaby egy pillanatra felemelt fejjel, aztán tovább csapkodta Lex fenekét. 

– Egy kicsit balra! – rázta meg Lex. – Vagy ha nagyon kancás vagy, jólesne egy markolászás. 

– Kinyírlak álmodban! – kiabálta Gaby."

Visszatérve a két kedvenc karakteremre, Ianre és Blake-re, hozok nektek egy pár romantikus idézetet, hátha Ti kedvet kaptok tőle az azonnali olvasáshoz. 

"– Te szeretsz engem – suttogta. 

– Igen. 

– Az uzsonnásdoboz vagy a papucs miatt? – kérdezte rekedten. 

– Mindkettő miatt – nevettem. – Tényleg mindkettő miatt."

"– Ian – dorombolta a nevemet, és végem volt, de tényleg. Átkozott nőszemély! – Kérlek! 

– Hagyd abba! – böktem a szeme felé. – Ne rebegtesd a pilládat! Rám nincs hatással. 

Folytatta a rebegtetést, és egyre szélesebben mosolygott. Inkább imádnivaló volt tőle, mintsem szexi. Ami marhára rosszabb volt, mert az ember szexi lányokkal fekszik le, az imádnivalókat pedig meg akarja tartani. 

Örökre."

"– Esküszöm, nem fogok alád nézni. 

Közben keresztbe tettem az ujjamat a hátam mögött. 

– Mi a hármas számú szabály? – vonta fel a szemöldökét. 

– Az, hogy a férfiak mindig hazudnak – válaszoltam röhögve."

   Összességében úgy érzem, ennek a könyvnek méltó helye van a Csábító Csütörtök listámon. Nemcsak erotikus, hanem humoros, fordulatos, és olyan fontos tényeket közöl, amiket kár kihagyni.

Ha nem pornót akar olvasni az ember lánya, akkor ez az ő könyve!

Értékelésem:

u.i. Fent, a menüsorban megtaláljátok az új blogregényemet. Ha kedvetek van hozzá, kukkantsatok be, már van fent egy fejezet. :3