Christine Anne Colman - Elveszetten {ÉRTÉKELÉS + #2 CÉLKERESZTBEN}

Előzmények

Nagyjából két-három hete beszélgetek állandóan Krisztinával, akivel igen, hasonlít a nevünk, és nem, nem csak a nevünk. Mindketten rajongunk a kortárs szórakoztatókért, és mindkettőnknek dédelgetett álma, vágya, hogy egyszer megjelenjen A könyvünk. Nos, ez az álom már csak az enyém, ugyanis Krisztina első, debütáló regényét pontosan augusztus 1-től már lehet rendelni a Bookline-ról is.

Eleinte rettenetesen féltem a történettől, meg is mondom, miért. Meglepő módon az írólánnyal nem csak szakmai kapcsolatot ápolunk, mert elkezdtünk egyre többet és többet beszélgetni, és már az első hét után annyira összebarátkoztunk, hogy már mindenről beszéltünk, csak arról nem, amiről eleinte: a könyvéről. A könyvéről, aminek az olvasásától azért féltem, mert nem akartam csalódni. Nem is tudom, mit hittem, azt sem, hogy miért hittem azt, hogy valami brutálisan rosszat fogok olvasni, de egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, sőt, sokkal jobb történetet kaptam, mint amire eleinte gondoltam a fülszöveg olvasása után.

❌❌❌

Rövid ismertető

Jason Kleyton a középiskola hírhedt nőcsábásza. Gazdag szülők gyermeke, jóképű, alig kell a kisujját mozdítania, hogy bármit is megkapjon. Katlyn Elyson elbűvölő, gyönyörű lány, aki Skywoodba költözik, és az első iskolai napon belefut Jasonbe. Mintha a sors vezérelné őket egymás felé. Semmit sem tudva a fiú múltjáról, Katlyn hamar a fiú bűvkörébe kerül. 
Nincs könnyű dolga, sok megpróbáltatással kell szembenéznie. Amikor a legboldogabb, egy váratlan esemény beárnyékolja a viszonyukat. Vajon a szerelmük elbír ekkora terhet?

❌❌❌

A szereplőkről

Katlyn Ellison

Katlyn eléggé szabad gondolkodású, hirtelen haragú, lobbanékony természetűnek tűnt, és az ilyen tulajdonságú embereket látván azonnal rá szoktam jönni, hogy az illető egyke. Na már most, vannak helyzetek, amikor nem jön be a tippem, de az esetek többségében igen. Nagyjából hozta azt a viselkedésformát, amit elvártam egy egyke lánytól, tehát ebből a szempontból Krisztinának tökéletesen sikerült kialakítania Katlyn jellemét.
Nem hajtja őt otthonról senki, nem is hasonlítják őt máshoz ebből a szempontból, tanulási kényszer sem hajtja, így viszonylag lazán veszi az iskolát, ennek ellenére mégis célokat tűzött ki maga elé, egyetemre akar menni, és sikeres szeretne lenni az életben. Szereti a családját, a szívükön hordja a szülei sorsát, és amikor kiderül a titok az édesanyjával kapcsolatban, sokáig érzi úgy, hogy senki sincs mellette.
Egy kicsit hiányoltam az anya-lánya beszélgetéseket, legfőképp azért, mert Katlyn egyke volt, így valószínűbbnek tartom, hogy bensőségesebbnek kellett volna lennie a szülő-gyermek kapcsolatnak. Sokszor voltak olyan helyzetek, hogy egész nap nem is találkoztak, és nem is beszéltek napközben, még csak sms-t sem váltottak. Ezt, személy szerint kicsit furcsálltam, kidolgozatlannak is véltem ezt a szálat.

Jason Kleyton

Az első szó, ami eszembe jut erről a srácról, az a meggondolatlan. Ahhoz képest, hogy mennyi minden volt a vállán, rettenetesen meggondolatlan volt, néha úgy éreztem, nincs tisztában a tetteivel. Ettől függetlenül viszont imádtam, ahogy Katlynnel bánt az első komolyabb veszekedésük után, mert ott mintha átlátta volna a helyzetét, és azt, hogy egy olyan lánnyal, aki nem csak a pénze és a farka miatt van vele, nem úgy kell bánni, ahogyan az előző futó kapcsolataival.
A végére teljesen magába bolondított ez a srác, és sajgott a szívem az utolsó pár oldalnál, amikor olyan tehetetlen volt.

❌❌❌

A történetről - enyhén spoileres - 

Kicsi csomagra számítottam, de ez jött velem szembe a postán.

Még kétszáz oldalas sincs a könyv, így hamar ment az olvasás. Az írásmódja könnyed, az olvasás gördülékenyen ment, nem éreztem döcögősnek és egyszer sem laposodott el annyira a történet, hogy emiatt letegyem a kezemből a könyvet. Nem mondom, voltak benne klisék, és sokszor magam is forgattam a szememet, nem csak a szereplők, mégsem éreztem volna annyira, hogy ez a történet olyan megszokott lenne. Persze az első veszekedés előzményétől jött, hogy a falra másszak, és megcsapjak valakit - lehetőleg Jasont -, de a helyzetéből kiindulva annyira valószínűnek tartottam, hogy ez a való életben is megtörtént volna, hogy valamilyen szinten szemet tudtam hunyni efölött.

A szokásos szelfi az új gyerekkel.

A vége... hm, nem mondom, hogy klisés és megszokott, mert nem az. Abszolút nem számítottam erre, és lelkileg engem is lesokkolt. Amit furcsálltam, az az, hogy senki se látott semmit, és Katlyn sem cselekedett semmit az ellen, hogy valami történjen az ügyével kapcsolatban. Ez szerintem irreális, ennyire nem fojtja senki magába az érzelmeit. Ha másnak - orvosnak, rendőrségnek, kiskutyámnak - nem is mondja el, de legalább a szüleit beavatja ebbe, hátha tesznek ők valamit az érdekében. Ha nem is fordulnak a rendőrséghez, akkor legalább elviszik a lányt egy pszichológushoz... vagy valami. Szóval nekem ez a rész egy hangyányit sántított, ennek ellenére viszont úgy gondolom, hogy maga a végkifejlet reális, és legfőképp baj, legalábbis Katlyn szemszögéből nézve, a mai világban könnyen előfordul sajnos.

Szép szavak 💘

Olvasás közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy amúgy egy magyar lány tollából szökkent ez a történet, nem pedig egy rubin pöttyöst olvastam a KMK kiadótól. (eléggé bánom, hogy még én is ezen a véleményen vagyok, alig várom azokat a napokat, amikor végre egy magyar történetet hasonlítok egy amerikai YA-hoz...) Aki szereti azokat a könyveket, azoknak ez is igazi kikapcsolódás lesz. Az erotikát sem éreztem túlzásnak, pont annyi volt benne, amennyi szükséges. A fiatalok viselkedését is helytállónak találtam, minden kaszt úgy viselkedett, ahogy kell. Ezt a mondatomat legfőképp azok értik, akik már olvasták a történetet.

Kedvenc idézetek

,,– Most meg mit vigyorogsz, mint a vadalma? – kérdezem. 

– Ugye, fogalmad sincs, miért néztelek úgy, miközben epres fagylaltot kértél? – hangsúlyozza az eper szót. 

Ki nem állhatom, ha kérdésre kérdéssel felelnek. 

– Eltaláltad, de tényleg, miért is? – kíváncsian fordulok felé. 

– Szóval – kis szünetet tart –, biztosan tudni akarod? 

– Ne csináld már! – duzzogok. 

– Jól van. …Az eperben vágykeltő anyagok vannak – mondja önelégült mosollyal az arcán. 

– Ó! – Ennyit tudok csak kinyögni. 

– Nem tudtad? – kérdezi ártatlanul, mintha csak az időjárásról beszélnénk. 

– Nem, nem tudtam. De köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a kulcsfontosságú információt. 

– Szívesen, bármikor – feleli, s elkezd kacagni. 

Az a hang… imádnivaló. 

– Most kinevetsz? – kérdezem tettetett nemtetszéssel. 

– Á, dehogyis. Hogy merészelném?! 

– Azt hiszem, igenis mered, és gúnyolódsz rajtam, mert fogalmam sem volt az eper ezen kiemelkedő tulajdonságáról."

,,– Ki ez a bájos lány melletted? – kérdezi kedvesen. 

– Ő a barátnőm, Katlyn – mutat be Jason. 

– Jó látni, hogy komolyodsz, fiam. Jó látni. Kedvesem – fordul felém –, a hang a lélek tükre, és neked gyönyörű lelked van. 

– Köszönöm – mosolyodom el a bók hallatán. Nagyon jól esik. 

– Ez a fiú meg sem érdemel téged. 

– Ne hallgass rá! – mondja Jason nekem. – Az öreg ott keveri a bajt, ahol csak lehet. 

– Rám már senki sem hallgat, úgyhogy nem is számít, mit mondok. Ez az öreg már nem érdekel senkit."

Összességében:

Kikapcsoló, romantikus, pöppet erotikus, kellemes a léleknek. Pont erre volt szükségem. Ha nem olvasom el, akkor még mindig bedepizve ülnék a szobámban, mert már március óta olvasási válságom van, és minden egyes elolvasott szót kényszernek éreztem az utóbbi hónapokban.


És most következzen a rövidke interjú Christine Anne Colman-al, azaz Kelemen Krisztinával, az Elveszetten c. könyv szerzőjével!

Neve: Christine Anne Coleman
Született: 1999. január 8.
Személyiségszáma: 2018072518415
Szériaszám: ZH 126912
Foglalkozása: naplopó (könyvmoly, író, online üzletasszony)
Korábbi bűntettei: első sikeres dedikálás, szavalóversenyen dicséret,
Vádak: könyvkiadás, tiltott könyvek olvasása és terjesztése, orgiák szervezése, erotikus könyvek olvasása 18 alatt

Kedves Krisztina! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad ezt a kis beszélgetést.

Krisztina: Én köszönöm, hogy érdeklődtél a munkásságom iránt, és azt is, hogy elolvastad a könyvem. Nagyon megtisztelő. ❤

Ha bemutatkozásra kerül sor, mint például most, mivel szoktál indítani? Melyek azok az alapvető dolgok rólad, amiket mindenképp el szeretnél mondani magadról egy ismeretlen embernek? 

Krisztina: Kelemen Krisztina vagyok, 19 életévemet töltöttem be januárban. Kitartó személyiség vagyok, nem adom fel egykönnyen, amit igazán akarok, azt mindenképp elérem. 😊 Makacs vagyok néha, kiállok az igazamért. És nem utolsó sorban lámpalázas is vagyok. Előre irtózom a könyvbemutatón esedékes szerepléstől. 😁

2018-ban megjelent az első romantikus ifjúsági regényed, az Elveszetten. Milyen érzések kavarogtak benned a kiadás előtt, és milyenek most, amikor már az első példányok eljutottak az olvasókhoz? 

Krisztina: Mielőtt megjelent a könyv, de a kiadónál már szerkesztették, már nagyon izgultam. Mindig az járt az eszemben, hogy "Legyen már meg végre! A kezemben akarom tartani!" Ez az érzés fokozódott, mikor véglegesítettük a borítót. Pár nappal később már kijöttek a nyomdából a kész könyvek, és kaptam róluk egy szép képet. Alig bírtam kivárni, hogy elmenjek a könyveimért, a büszkeségeimért.
Most, hogy már néhányan olvasták, azért izgulok, mert kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye róla. Sokan mondják, hogy imádták a történetet, ilyenkor mindig egy nagy, büszke mosoly terül szét az arcomon és nagyot dobban a szívem. Úgy gondolom, a dicséretek mindig ezt a reakciót fogják kiváltani belőlem. Persze a negatív kritika sem fog elriasztani, hiszen az építő jellegű is lehet.

Rengeteg kiadó van a porondon, de te mégis az Aposztróf csapatát választottad, akik még az újabbak (ismeretlenebbek) közé tartoznak. Mi a véleményed róluk? Utólag is jó döntésnek tartod, hogy náluk jelent meg az első köteted? 

Krisztina: Egyetlen kiadóval vettem fel a kapcsolatot az Aposztróf Kiadó előtt, ez az Álomgyár Kiadó volt. Tudtam, hogy színvonalasabb kiadó, már csak azért is, mert rengeteg könyvet adtak ki ezidáig náluk, viszont jóval drágábbak is. Nem engedhettem meg magamnak, hogy náluk adjam ki a könyvem. Igazából nem a kiadótól függ egy könyv sikere vagy bukása, hanem az szerző  által írt regény mondandójától, és attól, hogyan értelmezik és értékelik azt az olvasók, úgyhogy veszítenivalóm nem volt.
Lehetséges, hogy többen vásárolnák meg egyből megjelenés után, ha az Álomgyár kiadónál jelent volna meg, de van türelmem. 😊
Az Aposztróf Kiadónál elfogadhatóbb áron tudtam publikálni a regényt, viszonylag rövid időn belül. Kedvesek és türelmesek voltak velem szemben, minden kérdésemre válaszoltak, elfogadták a felvetéseimet. Szóval barátságosan folyt a munka köztünk. Nem tervezek jelenleg más kiadót keresni. Most még próbálgatom fejleszteni a tehetségem és a szókincsemet is bővítem, hogy szebben tudjak fogalmazni, és érdekes regényeket tudjak írni.
A folytatást ma  kezdtem el írni, már ki is néztem hozzá  egy borítót. ❤

A következő kötetedről mit lehet tudni? Van már kész terved, vagy még csak az összeállítás fázisában tartasz? Ha van, kérlek, árulj el róla néhány kulisszatitkot.

Krisztina: A borítóról már tettem említést az előző kérdésnél, de nem mutatom meg, hadd legyetek rá kíváncsiak. 😁 Nagyjából tudom, mit szeretnék kihozni belőle. A két főszereplő, Jason és Katlyn nehéz utat fog megtenni a boldogság eléréséhez. A fiúnak nehéz dolga lesz, hiszen Katlyn egy borzasztó eseményen ment keresztül az első részben (olvasd el az #Elveszetten c. regényt ). Viszont kiderül róla, hogy nagyon kitartó tud lenni, gyengéd, türelmes, és bármit megtesz azért, hogy visszacsalogassa magához  a lányt. A második kötet első fejezeteiben a lánynak nem tud arról, hogy Jason figyeli, és sokszor csak pár száz méterre van tőle. De egyszer mindennek ki kell derülnie.

Mindig is romantikus műfajban írtál, vagy van más zsáner is, amiben szeretsz alkotni?

Krisztina: A romantikus-erotikus műfaj a gyengém, úgyhogy ez állt a legközelebb hozzám, de van egy elkezdett fantasy-szerű történetem, azt jövőre tervezem befejezni. Ez lenne a második műfaj, ami még nagyon tetszik, a fantasy.

Melyik műfajt érzed a legtávolabb magadtól?

Krisztina: A legtávolabb a történelmi könyveket érzem magamtól. Nem hoz lázba, hogy a régi kor felfedezéseiről olvassak. Valahogy ódivatúnak tartom, ami a történelem órákat idézi fel bennem.

Mennyire vagy elégedett az írásaiddal? Mikor érzed úgy, hogy a kéziratod végre kész, már nincs rajta mit csiszolni? 

Krisztina: Most így, ahogy nekikezdtem olvasni, úgy gondolom, még pár dolgot megemlíthettem volna, a szereplők karakterét jobban megírhattam volna. Viszont az érzelmekkel részemről meg vagyok elégedve.
A második részt elkezdtem írni, már a harmadik fejezetnél tartok, úgy gondolom, ez már sokkal jobb. A szereplők karaktere összetettebb lesz, még több érzelem és indulat lesz benne, a konfliktusok kidolgozottabbak lesznek.

Mivel ez a beszélgetés nem kimondottan az írói életedre fókuszál, hanem rád, mesélj egy kicsit arról, amikor nem Christine Anne Coleman, a szerző, hanem Kelemen Krisztina, az ember vagy. Mivel töltöd azt az időt, amit nem az irodalomra és a történeteidre szánsz?

Krisztina: Egy kisebb üzletben dolgozom eladóként. Ezen kívül online munkám is van, ami mondhatni a hobby-m, avonnal foglalkozom, csoportvezető vagyok.
Továbbá amennyit tudok, olvasok, (tudom, hogy az irodalom témán kívül kérdezted, de tényleg benne van ez is a kedvenc programjaimban) zenét hallgatok. 

Mik a terveid az elkövetkezendőkben a tanulmányaiddal kapcsolatban?

Krisztina: Nincs szándékomban továbbtanulni, de szeretnék matematika pótvizsgára menni jövőre, hogy kapjam meg az érettségi diplomámat.

Mi a véleményed az e-könyvekről, és arról, hogy a papírkönyvek kezdenek kimenni a "divatból"?

Krisztina: Véleményem szerint a papír könyvek nem mennek ki a divatból, a probléma igazából az, hogy könnyebben elérhetőek a pdf könyvek, nem csak azért, mert ingyenesek, hanem mert sok városban kevés vagy egyáltalán nem található könyvtár/könyvesbolt. A másik ok az időhiány. Ebben a rohanó világban sajnos alig jut időnk a kedvenc szabadidős foglalkozásainkra.

Mit üzennél azoknak a leendő íróknak, akik még nem merik megmutatni magukat a nagyérdeműnek?

Krisztina: Minden szárnyait próbálgató írónak azt üzenem, hogy ha igazán szeretné, hogy megjelenjen az írása, ne adja fel, küzdjön érte. Mindenki fel tudja adni a céljait, viszont kevesen viszik véghez. Kitartás, kitartás és sok türelem!