Határidőnapló | Február 6-8. - A barátságos internet világnapja

Határidőnapló

Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

Az év különböző emlék-, nemzeti- és világnapjain bejegyzéseket fogunk hozni az Anarchia könyvblog bloggerével, Beával, mert úgy gondoltuk, sokkal több eseményre kéne megemlékezzünk vagy épp felfigyelnünk. Végigböngészve a naptárt olyan napokra/világnapokra/eseményekre találtunk, amikről álmodni sem mertünk volna, és elcsodálkoztunk azon, hogy mi ezekről miért nem tudunk, miért nincs ezekre nagyobb figyelem fektetve. Ez a rovat azért jött létre, hogy egy kicsit felfigyeljünk ezekre a napokra, hogy rájöjjünk, hogy vannak dolgok, amikre jó emlékezni és jó tudni, hogy tényleg léteznek.

Bea bejegyzését ITT olvashatjátok

Február 6-8. - A barátságos internet világnapja

Az utóbbi időben általában az internet veszélyeiről lehet olvasni, bármiről is legyen szó, nagyjából csak az árnyoldalak vannak bemutatva, az előnyök kevésbé. Mint blogger, az időm nagy részét az interneten töltöm, bejegyzéseket írok, híreket olvasok, és a fejlődésre törekszem. Persze nem azt mondom, hogy az internetnek nincsenek veszélyei, mert vannak, nem létezik olyan dolog, amiben ne lenne egy kis kockázat, és ezt még az ügyes-okos brit tudósok is megállapították.

Amióta blogger vagyok, az internet egy olyan oldalát ismertem meg, ami eddig csak és kizárólag jót tett velem: egy olyan virtuális közösségbe kerültem bele, ahol jól érzem magam, és olyan embereket ismerhettem meg, akikkel sikerült annyira fenntartanom a kapcsolatot, hogy még a való életben is találkoztunk. Azon az állásponton vagyok - és nem csak ezzel kapcsolatban, hanem sok egyéb mással is -, hogy csak akkor fenyeget minket valami vagy valaki, ha azt hagyjuk, és vannak helyzetek, amik egyeseknek rossz, nekünk meg például az a legjobb. Fontos, hogy tudjuk ezeket a szituációkat úgy kezelni, hogy minden része a javunkra váljon, és akkor nincs olyan, hogy virtuális zaklatás és ehhez hasonló rémisztő dolgok, amikkel az okosok fenyegetnek minket.

Mit gondolnak a magyar írók a barátságos internetről?

A hét elején még azon voltunk mindketten Beával, hogy bármennyire is tág fogalomnak számít a barátságos internet, mi ezt ki fogjuk hagyni, mert egyszerűen nem jutott eszünkbe semmi olyan, ami megfelelne ide, pedig az ötlet ott volt az orrunk előtt. Mindketten már jó ideje élvezzük a könyves bloggerek életét, igyekszünk jó kapcsolatot ápolni mindenkivel, és olyan bejegyzéseket hozni, amikkel egy kicsit előrébb lökjük a kortárs magyar írókat. Arra a döntésre jutottunk, hogy a mai bejegyzést nekik szánjuk, és alaposan kifaggattuk őket az internet világáról, hiszen hol máshol szerezhetne magának olvasókat egy 21. századi író, ha nem a különböző közösségi oldalakon?

Összesen négy kérdést írtunk össze, és volt, aki egyben válaszolta meg az egészet, és volt, aki külön-külön, ezt nem szabtuk meg. Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan visszajeleztek, és hosszan, tartalmasan megválaszolták a kérdéseinket. Nem volt meglepő, hogy szinte mindenkinek alap dolgoknak számítottak ezek a kérdések, hiszen a legtöbb megkérdezett író itt, az interneten kezdte el a pályafutását, és csak utána döntöttek úgy, hogy kézzel foghatóvá teszik az írásaikat.

Az internet és az online kommunikáció mostanra a mindennapjaink szerves része, az enyém is. Szinte elképzelhetetlen az élet nélküle, annyira megszoktuk, hogy 'nincsenek határok' többé. Az internetnek és az online könyvesboltoknak köszönhetően juthatnak el a könyveim e-könyv formátumban a világ legtávolibb sarkába is, ami hatalmas előny szerzőként. Olyan olvasóim is vannak, akik az internet nélkül biztosan sosem ismerték volna meg az írásaimat. A kapcsolattartás ezzel sokkal egyszerűbb és gyorsabb a rokonokkal, barátokkal, pláne, ha az ember külföldön él. A dolog természetszerűen magával hozza azt is, hogy a kapcsolatok megmaradnak egy bizonyos, felszínes szinten, de ha valaki igazán érdekel bennünket, akkor megtaláljuk a módját, hogy személyesen is találkozzunk vele. Az internetnek vannak árnyoldalai, mind a könyvterjesztés (gondolok itt az illegális, a szerzői jogokat figyelmen kívül hagyó, PDF-es visszaélésekre)  mind pedig privát oldalon is. Én mégis több jót látok benne, mint rosszat. A szerzői oldalamon keresztül sok fantasztikus emberrel ismerkedtem meg, ami nem lett volna lehetséges az internet nélkül. ー Renáta W. Müller, a TestVÉR, a Függőségben és a 7 év után című sorozat írónője

Julie V. Scott: Alapvetően az internetet jó dolognak tartom, de tudomásul kell venni, hogy mint mindennek, ennek is hatalmas veszélyei vannak. Mindent megtalálhatsz ahhoz, hogy egy rossz napon felvidulj, de nem szabad elfelejteni, hogy ahogyan a való életben, úgy itt is vannak furcsa emberek. Eléggé kettős mércével mérhető, vannak kimondottan pozitív oldalai, de vannak nagyon negatívak is, amik pillanatok alatt beszippanthatnak minket, ha nem figyelünk oda eléggé.

Robin O'Wrightly: Korunk hasznos eszköze, s mint olyan, jóra és rosszra egyaránt használható. Bár az is tény, nem való mindenkinek, illetve nem biztos, hogy mindig használni kell. (Én függő vagyok, szerintem.😀)

Christine Anne Colman: Az internetnek rengeteg pozitívuma van, sok dologban lehet a segítségünkre, viszont a hátránya az, hogy néha elvonja a figyelmünket a teendőinkről. Ez persze emberfüggő, hiszen rajtunk múlik, milyen hatása lesz ránk nézve.

Marilyn Miller: Az internet ma már fontos részét képezi az életünknek. Hiszen nagyon sok mindent el tudunk rajta intézni. Nagyon sok mindenre használható. Szórakozás, munka, ismerkedés, kapcsolatok kiépítése. Úgy gondolom, hogy a mai modern ember, már nem is tudna létezni internet nélkül.

Leda D'Rasi: A modern ember kényelmének eszköze, amely lassan olyanná válik, mint a levegő. Érdekes lenne kipróbálni, mi lenne nélküle, hiszen nem csak a szórakozást, ismeretszerzést, kapcsolattartást szolgálja. A világháló segítségével rendezzük ügyeink egyre szélesebb körét, az interneten keresztül jutnak el a világot alakító fontos információk pillanatok alatt a világ egyik végéből a másikba, és még sorolhatnám, mi mindenben hagyatkozunk az internetre.
Én emlékszem, hogy gyerekként számunkra nem volt elérhető az internet, a mai gyerekek viszont hamarabb tanulják meg kezelni a böngészőprogramokat, mint a könyveket lapozni.
Nagyon hasznosnak tartom, a fejlődés kulcsának, ugyanakkor kicsit ijesztő, mennyire ki vagyunk neki szolgáltatva.

Schwartz Léda: A mai felgyorsult világban elengedhetetlen, hogy az információáradat is több rétegből, sebesebb iramban érkezzen meg az emberekhez. Ebből a szempontból rendkívül hasznos, nélkülözhetetlen eszköz az internet. Általa leegyszerűsödött a kapcsolattartás, hiszen összeköt egymástól távol élő személyeket, olyan hírhez, tudáshoz, tényekhez juthatunk a segítségével, amire a postagalamb nem a legjobb megoldás. :) A probléma akkor kezdődik csupán, ha a közel lévőket szakítja szét a világháló, amennyiben egyesek számára a virtuális világ fontosabbá válik az igazinál. Amikor egy jó, szemtől szembeni kávéházi beszélgetés vagy bármilyen személyes találkozó helyett a netes chatet választja az illető.
Szeretnék egy pontosan ideillő részletet megosztani a hamarosan megjelenő könyvemből:
„Rengetegen felköszöntöttek, leginkább Facebookon vagy Messengeren, amit meg is értek, hiszen manapság nem divat az, hogy a barátok felhívják egymást, csak azért, hogy megkérdezzék: „Mi újság veled?” Viszont olyan ismerősök is rám írtak a közösségi oldalon, akiket ha nem figyelmeztetett volna a szülinapomra a rendszer, eszükbe se jutott volna, hogy én pontosan azon a napon ünnepelek. Az utcán simán elsétáltak volna mellettem, akár egy „helló” nélkül, de az éteren jó fejnek akartak tűnni. Igen, ide jutott a világ: virtuális barátságok hálójába fulladtak a hamisítatlan, mély, őszinte kapcsolatok.” Leda Schwartz: A negyedik szerető

Szöges Emese: Hú, azt hiszem, ezzel oldalakat tudnék megtölteni, mindenesetre igyekszem rövidre fogni :) Dióhéjban: az internet szerintem az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya! Elképesztő dolgokat egyesít magában: rengeteg tudást, és a kommunikációt másokkal a világ minden tájáról. Nem hiába alakította át az internet a gazdaságot, a munkavégzésünket – mindent.
Természetesen ez is felhasználható rossz célokra, csakúgy, mint minden eszköz, ami az ember keze ügyébe kerül: egy késsel ugyanúgy tudsz finom ételt készíteni, és bántani valakit. Az internet is ilyen.
Összességében szerintem alapvetően az előnyei messze túlszárnyalják a hátrányokat. Az internet nagyszerű dolog! :)

Danielle D. Taylor: Ma már szinte semmit se lehet csinálni nélküle. Nem azért, mert minden a közösségi oldalakon történik, hanem mert már az iskolák is e-naplóval dolgoznak, a beadandókat e-mailben kell elküldeni és még sorolhatnám.  Persze ennek megvan a jó oldala, hiszen minden gyorsabb, kvázi egy karnyújtásnyira van minden információ, ugyanakkor olyan veszélyeket is hozott magával, amire sokan nem voltak még felkészülve. A legtöbb ilyen pedig a fiatalabbakat veszi célba. Azonban a kutatásaim jó részét én is interneten végzem el és nem a könyvtárban, mert egyszerűbb a keresés, több anyag nézhető át és a többi, és a többi.

L. J. Wesley: A véleményem. Én speciel imádom az internetet, az egyik legnagyobb technikai vívmányunk. Persze informatikusként, furcsa is lenne, ha pont ezért nem lelkesednék.

Ruby Saw: Úgy gondolom ez már a mai világban elengedhetetlen. Bármit, de komolyan bármit megtalálsz rajta. Azt hiszem, az elmúlt öt évben elérte, hogy nélkülözhetetlen legyen. És nem csak a Facebook miatt mondom ezt, hanem a kapcsolattartás miatt. Ha van WiFi, akkor ingyen bárkivel tudsz beszélni. Elévült a telefonhívás, az sms, a helyét pedig átvette a Whatsapp meg a Viber. 

Nekünk például nincs tv a szolgáltatói csomagunkban, csak internet. Minek, ha a neten minden fent van? 

Szerintem az internet a világ legjobb találmánya. Persze, mint minden mást, ezt is lehet jól és rosszul, vagy jóra és rosszra használni. Én a magam részéről sokat eljátszom a gondolattal, hogy milyen lehetett abban a világban élni, amikor még nem juthattunk milliónyi információhoz egyetlen kattintással. Ha mondjuk az írást veszem alapul, el sem tudom képzelni, hogyan tudnám hitelesen megírni a regényeimet, ha nem lenne az internet. Hogyan tudnék pontos tájleírásokat adni olyan helyekről, ahol sosem jártam? Honnan szereznék információkat egy adott ország számomra fontos jogszabályairól? És így tovább. Van, hogy egy-egy aprócska dolgot kell csak kideríteni, ami önmagában véve falatnyi információ csupán, de állhat vagy bukhat rajta akár egy több kötetes sorozat hitelessége is. Ha írok egy történetet, akkor heteken át csak kutatok, sőt, írás közben is azt csinálom. Erre pedig egyszerűen nem lenne lehetőségem az internet nélkül. Mint ahogy arra sem, hogy eljussak ismeretlen emberekhez, egyetlen kattintással kapcsolatba lépjek másokkal, vagy akár kiépítsem a magam közönségét. Rengeteg olyan jó ismerősre, sőt, még barátokra is szert tettem az internetnek köszönhetően, akikkel egyébként sosem találkoztam volna. Velük neten tartom a kapcsolatot, és lehet, hogy engem már túlontúl megfertőzött a technika, de elképzelhetetlennek tartom, hogy ne írjak egyiknek-másiknak, ha éppen eszembe jut valami. Az internet összeköt, átível a határokon és a kultúrákon; megszünteti a távolság fogalmát, és összehozza az embereket. Nem hiszem, hogy káros, ha valaki bizonyos közösségi oldalakon lóg, mindaddig, amíg az egészséges mértéket meg tudja tartani. ー M. G. Brown, a Kavargó rózsaszirmok sorozat írónője

Julie V. Scott: Manapság az internet egy olyan világot nyit meg számunkra, ami régen elképzelhetetlen volt. Emlékeztek még arra, amikor a rádióban vadásztunk a kedvenc dalunkra, hogy felvehessük magnókazettára? Meg volt a maga sajátos hangulata, ami a legféltettebb kincsekké tette azokat a felvételeket, de azért mennyivel jobb YouTube-on rákeresni az imádott dalainkra és lejátszani őket újra és újra, nemde? Abszolút pozitív!

Aztán ott vannak a könyvek. Míg nem volt ennyi internetes oldal, webshop, abból a közegből gazdálkodhattam, amit a könyvtár nyújtott, az pedig valljuk be, elég szegényes volt. Mára a legkülönlegesebb külföldi és magyar szerzők könyveiből válogathatok az internet segítségével. Azt hiszem, ez egy újabb plusz pont a net javára.
Rengeteg embert megismerhetünk, én is sok-sok nagyon jó embert köszönhetek annak, hogy online elkezdtünk beszélgetni egy-egy téma kapcsán. Az itt szerzett barátok szerintem két pontot is megérnek. :))))
Alapvetően úgy érzem, hogy mára annyira beépült a mindennapjainkba, hogy képtelenek lennénk igazán nélküle működni, hisz a legnagyobb előnye a kényelem, amire egy hosszú nap után igazán szükségünk van. Adhatunk a kényelemnek is egy dupla pozitívot, nem? ;)

Robin O'Wrightly: Kapcsolattartásra is jó, ha távolba szakadó barátokról, kollégákról vagy családtagokról van szó. Általa gyorsabban érek el olyan információt, amit eddig hosszas keresgélés és utánajárás során sikerült volna. Digitális személyi asszisztensként is alkalmazható; naptár, tennivalólista, térkép formájában. Most már elengedhetetlen a mindennapi élethez.

Christine Anne Colman: Az internet segítségével online, otthonról végezhető munkát végzek, ami által fejlődhetek úgy emberi mint üzleti szinten.

Az internet által tarthatom a kapcsolatokat az ismerőseimmel, barátaimmal, rokonokkal, és bárkivel, akivel alkalomadtán beszélnem kell, anélkül, hogy kimozdulnék itthonról. Ebben az a jó, hogy a több ezer km-re lakó rokonokkal is fel tudom venni a kapcsolatot, úgy, hogy nem kell elutaznom hozzájuk. Rengeteg időbe és pénzbe kerülne az, amit pár perc alatt meg tudok tenni például Messengeren keresztül.
Emellett olyan emberekkel is fenntarthatom a kapcsolatot, akikhez, bár közelebb vannak, mégsem tudok eljutni.
És nem utolsó sorban az olvasóimmal is tudok beszélni, adhatok egy kis darabkát magamból, hogy megismerjenek, és én is megismerhetem őket.
Szóval az internet egy kiváló lehetőséget nyújt a kommunikáció megteremtésére a külvilággal, ami által egyszerűbb lesz az életünk.

Marilyn Miller: Nekem teljesen pozitív tapasztalataim vannak hála istennek. Minden nap használom. Íróként számomra fontos az internethasználat, hiszen ezen keresztül tartom a kapcsolatot az olvasóimmal, illetve így tudok eljutni könnyen hozzájuk.

És persze azért is jó, hogy a messze lévő ismerősökkel és barátokkal is tudom tartani a kapcsolatot.

Leda D'Rasi:  Én a gyorsaságát, és a praktikusságát szeretem a legjobban. Azt, hogy bármit keresek, pillanatok alatt megtalálom, illetve azt, hogy párhuzamosan akár több dolgot is el tudok intézni általa. A postán várok a soromra, miközben a telefonomon egyeztetek akár több emberrel is, míg egy másik alkalmazáson keresztül épp időpontot foglalok valahová. Időt spórolok vele, ami számomra megfizethetetlen.

Schwartz Léda: Pozitív tapasztalatom rengeteg van, hiszen az internet roppant fontos kellék a munkámban. Utánaolvasok bizonyos élethelyzeteknek, ismeretlen helyeknek, városoknak, tájaknak, elképzelt szituációknak, hogy az írásaim minél hitelesebb, életszerűbb képet fessenek. Használom a szinonimaszótárt és az online helyesíró oldalakat, sokkal egyszerűbb, mint nagy lexikonokkal szaladgálni a hónaljam alatt. Marketing internet nélkül elképzelhetetlen, az olvasókkal a világháló tudatja egy új könyv megjelenését. A magánéletben a messze lakó rokonokkal interneten keresztül beszélünk. Mióta van Skype, Messenger, Viber stb., megszűnt az a probléma, hogy „Hú, most már tegyük le, mert magas lesz a telefonszámla.” :)

Szöges Emese: A legnagyobb pozitívumaként az időmegtakarítást tudnám felhozni. Ha egy információt, véleményt korábban be kellett szerezni, korábban napokat, éveket, hónapokat kellett vele eltölteni! Most ez az idő jelentősen lerövidült – persze csak ha van már némi tapasztalata az embernek, hogy mit hol keressen.  

Danielle D. Taylor: Az előbb említett gyorsaság például. Könnyebb kapcsolatot teremteni, más kultúra tagjaival összeismerkedni vagy akár csak könyveket/filmeket megszerezni is. Nincs annyi lehetőségem utazásra, mint szeretném és sok dolgot az interneten át rendelek, sokszor külföldi országokból. Akár íráshoz szükséges kellék, akár a tanulmányaimhoz, akár a mindennapi élethez. Segít napi szinten beszélni a külföldön tanuló vagy kiköltözött ismerőseimmel, a távol élő rokonaimmal, és megtalálhatom az elveszettnek hitt volt osztálytársaimat is. Az azonban veszélyes dolog, ha valaki saját magára keres rá, senkinek se ajánlom, még én se hevertem ki...

L. J. Wesley: Íróként rengeteg segítséget nyújt az internet, főleg amikor kutatni kell. Nem kell hosszú órákat a könyvtárban, poros könyveket bújnom, hogy megtaláljak eldugott, elfeledett infókat, hanem egy gyors kereséssel megtalálhatok bármit

Ruby Saw: A kapcsolatépítés elsősorban. Nagyon sok kedves embert ismertem meg általa. A másik pedig, hogy, ha olvasni szeretnék valamiről, csak beírom a Google-ba, és haladhatok oldalról-oldalra. Ezt imádom a legjobban. Órákig képes vagyok keresgélni és informálódni egy adott témában. A YouTube pedig a bónusz, hiszen már teljes filmektől kezdve bárminemű dokumentumfilmet megtalálok rajta. 

Az internet szerintem alapvetően hasznos dolog, ha okosan használjuk. Remek lehetőség arra, hogy sok embert ismerjünk meg rövid idő alatt, könnyen tartsuk emberekkel a kapcsolatot, akikkel mondjuk hasonló érdeklődési körünk van, cseréljünk tapasztalatokat, illetve mindenféle információt könnyen, és gyorsan el tudunk jutattni másokhoz,  és be is tudunk fogadni. Egész kis közösségeket képes építeni, barátságokat kovácsolni csupán azzal, hogy a világ minden tájáról képes összehozni az azonos érdeklődésű körú embereket. 

Természetesen nagyon fontos, hogy itt is betartsunk bizonyos szabályokat, hiszen az arc, és névnélküliség még nem jogosít fel minket mindenre csak azért, mert van internetkapcsolatunk. 

Számomra is megnyitotta a világot, és vannak olyan személyeket az életben akik mára fontossá váltak, és valószínűleg az internet nélkül nem találkoztunk volna. Könnyen, és gyorsan képes vagyok elérni segítségével az olvasóimat, tartani velük a kapcsolatot, és minden fontos információt eljuttatni hozzájuk. 

Két személyt szeretnék itt kiemelni, akit az internetnek köszönhetek, és ezúton is szeretném megköszönni nekik a folyamatos támogatásukat.  Ella Steel és Nyikes Piroska. ー Sütő Enikő, a Nem tarthatsz vissza, a Féktelen éjszakák, a Sötét mennyország és a Lángolás sorozat írónője

Julie V. Scott: A legnagyobb előnye, hogy megkönnyíti az emberek számára a mindennapokat. Régen, ha anyagot kellett gyűjtenünk egy házi feladathoz, vagy akár – esetünkben - egy regényhez, akkor napokat, heteket, esetleg hónapokat töltöttünk azzal, hogy a megfelelő könyveket megtaláljuk a témában, kikutassuk a számunkra fontos részeket. Mára ez az információáradat néhány kattintással elérhető, pillanatok alatt elrepülhetünk a világ másik pontjára, és úgy írhatunk egy-egy adott településről, épületről, mintha valóban ott lennénk, hisz mindent megtalálhatunk a világhálón.
A másik nagy előnye, hogy könnyebben tarthatjuk a kapcsolatot a távol élő rokonokkal. A mai világ nagy problémája szerintem, hogy a családok a megélhetés miatt szétszakadnak, családapák, gyermekek mennek külföldre a jobb élet reményében, ilyenkor pedig hónapokra, vagy akár évekre elszakadnak a családtagoktól. Talán valamelyest enyhít a hiányérzeten, ha a Facebookon, vagy akár Skypeon tartjuk a kapcsolatot. De manapság sok más opció is van, ott az Instagram, a Viber, mind-mind egy újabb lehetőséget adva rá, hogy ha külön is, de egy kicsit mégis együtt maradjunk.
Alapvetően egyre inkább hajlamosak vagyunk rá, hogy bent ragadva a mókuskerékben, kiszakítsuk magunkat a társasági életből. Gondoljunk csak bele! Egy tizenéves mindennapjai abból állnak, hogy reggel felkel, elmegy az iskolába, hazamegy, jó esetben tanul másnapra, aztán lefekszik aludni, s mindezt kezdi előröl. Pár évvel később az iskola helyét átveszi a munkahely, utána pedig a házimunka, a gyerekek, a család kerül előtérbe. Viszont az internetsegítségével nem leszel teljesen elszigetelt, könnyen találhatsz hasonló érdeklődésű embereket, akik ugyanúgy élik a mindennapjaikat, ahogy te, de mégis kapcsolatban maradtok és segítitek egymást, ha mással nem, hát néhány kedves szóval.

Robin O'Wrightly: Lekicsinyíti a távolságokat, szélesíti a lehetőségeket. Sajnos sokan nem értékelik és nem is használják jól, pedig ha minden előnyét kiaknáznánk, és csak erre fókuszálnánk, az internet egy szuper segédeszközzé válhatna az életünkben. Én azon dolgozom, hogy ez így legyen.

Christine Anne Colman: Azt hiszem, akaratlanul is válaszoltam erre a kérdésre is az előző kérdés alatt, de persze azokon a tényeken kívül is vannak pozitívumok, amiket az internet javára számolok.
Elsősorban: segít az iskolásoknak egyes feladatok elvégzésében, segít a munkahelyen, és mivel a mindennapok részét képezi a használata, ezért egy olyan technikai csatorna, amit nehéz lenne nélkülözni.
Nem azt mondom, hogy mindenkinek való. Egy bizonyos kor alatt nem engedném senkinek, hogy használja ( 14+ minimum), viszont kétségtelen, hogy könnyít az életünkön.
Marilyn Miller: Nem minden értelemben jó az internet az ember számára. Sajnos nagyon sok embernek ez határozza meg az életét. Lásd közösségi oldalak. Nagyon sokan szinte ott élik a mindennapjaikat. És sajnos nagyon sokszor elmarad a személyes kommunikáció.

Leda D'Rasi: Jó, ha jóra használják. Ha az élet megkönnyítésére, így ügyek intézésére, információáramlásra, oktatásra, kapcsolattartásra használják, ésszel, emberséggel, akkor a modern kor csodája. Sajnos azonban a világhálón található végtelen mennyiségű – sokszor szűretlen -, információ és az elmosódott magánszféra határok miatt az internet az áldás mellett veszélyeket is hordoz.

Schwartz Léda: Az internet pozitív oldalait már fentebb kifejtettem, maximum annyit tennék még hozzá, hogy ahhoz, hogy valakiben kialakulhasson egy felvilágosult, modern, nyitott szemléletű életfelfogás, nem árt több forrásból utánanézni, utánajárni a dolgoknak, és ebben segít a világháló. Mindemellett vásárlásban is praktikus tud lenni. Manapság bármit keres az ember, ha nem elérhető a közvetlen közelében, az az első, hogy megnyitja a Google-t, és azután kérdezi csak meg az ismerőseit. Léteznek ár-összehasonlító oldalak, vélemények, blogok, melyek egy-egy produktum kiválasztásában segédkeznek. A világ másik végéből is rendelhetők egyes termékek, csak legyen internet.

Szöges Emese: Fentebb nagyjából kifejtettem, miért tartom jó dolognak az internetet. Ehhez még hozzátenném, hogy a mai modern világunk egyre szorosabban épül az internetre, úgyhogy igazából nem is lehet elkerülni, hogy valaki ne használja. Reggel felkelsz, megnézed a híreket, az időjárást, hogy merre menj, hogy elkerüld a reggeli dugót, bankolsz, repjegyet veszel, egyeztetsz… Azt hiszem, ha mindezeket a hagyományos módokon kéne tennünk, az meglehetősen nehézkes lenne :)

Danielle D. Taylor: A szabad információcsere a maga modernizált nyelvezetével és szlengnyelvével ma már csak az interneten létezhet. Nem akarok politikai témába menni vagy a jelenkori popkultúra kedvelőivel szembe menni, de néha érdemes beleolvasni a mai hangadó fiatalok posztjaiba. Higgyetek nekem, meglepő dolgokat tanulhattok. Hogy mi a jó az internetben? Szinte már bárki számára elérhető. Ha nincs otthon, van az iskolában, a munkahelyen, a kávézókban-éttermekben, könyvtárakban. Az információk könnyűszerrel megszerezhetőek, az internettel bárki lehet önképző és tanulhat meg olyasmit, aminek a képzését egyébként nem tudná kifizetni. Én is olyan tudást szereztem már meg az évek alatt a gépem előtt ülve, amit iskolában rám se tudtak volna kényszeríteni, mert a száraz elmélet helyett rögtön a gyakorlattal kezdtem. Elsőre persze botladozva, mégis sokkal jobban és gyorsabban rögzült, mint a padból hallgatva és sűrűn jegyzetelve. Az internet és eleve a számítástechnika egy olyan világot nyitott meg az emberek előtt, amiben tényleg csak a képzelet szabhat határt annak, hogy mire is használják.

L. J. Wesley: Ezt akár meg is fordíthatnánk, miért ne lenne jó? A szó legszorosabb értelmében mindent el lehet ma már intézni az interneten, sorban állás, idegeskedés stb nélkül, kapcsolatban maradhatunk a messzire szakadt barátokkal, rokonokkal. Ha ez nem hasznos, akkor mi az?

Ruby Saw: Csak azt tudom mondani, amit eddig is: könnyebben kapcsolatot tud tartani az ismerőseivel, illetve bármit meg tud azonnal nézni. Legyen az egy nyitvatartás akár.

Az interneten rengeteg információ kering, amelyekből tudni kell szelektálni. Utána kell nézni a forrásnak, bármilyen témáról van is szó. Abból a szempontból nagyon jónak tartom, hogy a számítógép előtt ülve helytálló, hiteles információt lehet kapni szinte bármilyen témában, így a kutatási idő jelentősen lerövidül. Ez, a mai felgyorsult világban mindenképpen előnyös. Illetve, azért is jónak tartom, mert különböző kulcsszavakkal keresve, meg lehet találni azoknak az embereknek a csoportját, akiknek hasonló az érdeklődési körük, ugyanaz a hobbijuk mint nekem. Ezáltal - hiába a távolság - számtalan olyan embert ismertem meg, akikkel később, a személyes találkozások során kimondottan baráti viszonyba kerültem.ー Sylvia River, a Reményhajsza sorozat írónője

Julie V. Scott: Rengeteg. Mint, ahogy fentebb említettem, ott van az a bizonyos mókuskerék, amibe jómagam is beleszálltam, mellette pedig amennyit csak tudok, igyekszem a regényeimmel foglalkozni. Valljuk be, a mindennapjaim nem túl izgalmasak, és nem is fér bele az, hogy napi, heti szinten több órát eltöltsek egy szórakozóhelyen, vagy egy kávéházban, mert mástól venné el az időmet – no, persze ez nem azt jelenti, hogy az ember nem vágyik rá. Valahol belénk van kódolva az, hogy ismerősöket, barátokat gyűjtsünk, de a rohanó világ megnehezíti ezeket a dolgokat. Túlzottan hajszoljuk az álmainkat, néha észre sem vesszük, milyen gyorsasággal száguldunk át az életen a céljaink elérésének érdekében. Csak a végén ébredünk rá, hogy talán lehetett volna másként is élni.
Többek között az előolvasóimat is az internet segítségével ismertem meg, ők többnyire az ország másik felén élnek, de akad, aki külföldön. Valljuk be, ha offline próbáltam volna olyan embereket keresni, akik megfelelően tudják véleményezni a történeteimet, nem lett volna ilyen könnyű a dolgom.
Néhány olyan személyt is sikerült megismernem, akiket a barátaimnak mondhatok, akikkel bármikor felvehetem a kapcsolatot, ha gondom van, vagy csak egy laza beszélgetésre vágyom.
Hogy a szakmai részét nézzem a dolognak, nagyon sok bloggert, vloggert és írót ismertem meg az internet által, akikkel a való életben biztosan nem hozott volna össze a sors, leginkább a távolság miatt.
Aztán, ami számomra a legviccesebb, hogy a páromat is online ismertem meg. Néhány utcányira laktunk egymástól mindig is, sőt, a baráti körünk majdhogynem teljes egésze megegyezett, mi mégsem találkoztunk sohasem. De hála az internetnek, másként történtek a dolgok.:)

Robin O'Wrightly: Azt hiszem, mostanában csak így ismerek meg fontos embereket, mivel legtöbbjük a valóságban távolabb él tőlem. Természetesen a családomat nem az internetről ismerem, viszont amikor ők beléptek az életembe, még internet sem volt. Simán lehet, hogy ha ugyanazt az utat kellene bejárnom, hogy elérjem őket, ma nem találkoznánk. Emiatt azt kell mondjam, örülök, hogy nem volt mindig internet. 😀

Christine Anne Colman: Rengeteg embert ismertem meg a Facebook alkalmazás által. Közülük az egyik fontos személy te  magad vagy. Türelmes, egyenes és ambiciózus vagy, motiváló és kedves. Örülök, hogy megismerhettelek.🙂 Már emiatt is hálás lehetek az internet feltalálóinak. És itt jön szóba a fenti példa is: tartani tudom a kapcsolatot azokkal, akik messze laknak tőlem, vagy nincs lehetőségem bármikor találkozni velük.
Következő személy, akit ugyanígy ismertem meg: Nánási Bea, a bloggertársad. Hihetetlen mértékű biztatást kaptam és kapok állandóan tőle. Megbízható, kedves és barátságos lányt ismertem meg a személyében, amiért az internetnek nagy köszönet jár, mert szerencsére akkor tudok beszélni vele, amikor csak szeretnék.
És végül, de nem utolsó sorban: a páromat is az internet segítségével ismertem meg közelebbről. Ő látott engem pár méterre magától néha, amikor még iskolába jártam, én viszont soha nem láttam őt, így megkeresett, és két éven keresztül interneten és telefonon keresztül tartottuk a kapcsolatot. No de ez egy másik történet. 😊

Marilyn Miller: Nagyon sok olyan ember van, akit az internet segítségével ismertem meg.
Mint ahogy említettem íróként tevékenykedem. Ezáltal nagyon sok olvasóra, ismerősre és barátra tettem szert az internet segítségével.  Véleményem szerint lehet az internetet jól használni és az előnyünkre fordítani.

Leda D'Rasi: Olyan nincs, akit kifejezetten az internetnek köszönhetek, olyan viszont bőven akad, akivel az internet segítségével tartom a kapcsolatot. Ebben főleg a távolság játszik közre, és végtelenül praktikusnak tartom, hogy az internet nyújtotta lehetőségekkel nem számít a messzeség. Akivel tartani akarjuk a kapcsolatot, azt a világ másik oldalán is el tudjuk érni.

Schwartz Léda: Nagyon sok embert ismertem meg az internet által, rengeteg olvasót és írótársat, akikkel személyes találkozóra még nem került sor, de ezt a problémát talán orvosolhatjuk a jövőben. Ők Lédát, az írót látják bennem, hogy milyen személy vagyok pontosan, azt nem tudják. Az írásaimat szeretik (vagy utálják néhányan), nem engem, a hétköznapi embert. A magánéletembe meghatározó egyén nem érkezett a net segítségével.

Szöges Emese: Igen, több is :) A közös hobbi hozott össze, de internet nélkül sosem alakult volna ki köztünk ilyen jó kapcsolat. A legtöbb ismerősömmel, barátommal egyébként az interneten tartom a kapcsolatot – főleg, mivel sokan közülük más városban, országban élnek. Internet nélkül biztos vagyok benne, hogy szegényebb lennék ezekkel a barátságokkal.

Danielle D. Taylor: Őszintén? Életem meghatározó embereinek a 98%-át interneten át ismertem meg. A maradék 2%-ba tartozik a családom és a tanáraim. Persze sokan azt hiszik a netes barátságok nem is barátságok, mégis úgy tapasztalom, hogy ezek az "állbarátságok" sokkal tovább tartanak, mint a gyerekkori barátságok, akikkel együtt nőttünk fel, aztán egyetemista fejjel már elmegyünk egymás mellett az utcán. Az interneten könnyebb megnyílni, elmondjuk az olyan félelmeinket, amiket szemtől szembe nem merünk és még sorolhatnám. Nem állítom, hogy minden netes barátság sokáig tart vagy éppen örökké, mert nem egy olyan barátom van, akivel az első évben napi szinten több órát beszéltem, aztán idővel egyre kevesebb lett, de mindig ott voltunk és vagyunk a másiknak, amikor szükség van támaszra vagy tanácsra. Akárhány év is telik el bátran fordulhatok és fordulok hozzájuk, ahogy ők is hozzám. Ráadásul itt nincs sértődés, ha nem beszélünk minden nap és nehéz lenyúlni a másik pasiját vagy barátnőjét is. Az interneten szerzett barátok képesek megváltoztatni az emberek életét és legfőképp a hangulatát, ezt minden nap tapasztalom. Annál nagyobb öröm pedig nincs, mint amikor végre személyesen is találkozhatunk.

L. J. Wesley: Van, naná. Legjobb barát, rengeteg író, játékfejlesztő, sőt, volt amikor kapcsolatot is a netnek köszönhettem. Ez ma már egy ilyen világ.

Ruby Saw: Nagyon sok. Ebből egy tizenhárom éves barátság emelkedik ki a leginkább.

Napjainkban az internet olyan, mint a régmúlt századokban a tinta és a toll. Ha okosan használjuk, akkor szinte miénk a világ. A segítségével olyan információkat birtokolhatunk századmásodpercek alatt, amiket a könyvtárakban napokig is kereshetnénk. Így nekem mindenképp hasznos dolog az íráshoz. Ami pedig az ismerkedést illeti, rengeteg olvasóm vált barátommá az emailezgetéseink által, de amit a legjobban köszönök az internetnek: a 13 éves kapcsolatomat 😊 ー P. C. Harris, az Újrajátszás és az Árnyoldal írónője

A rovat korábbi bejegyzései:

Január 27. - Holokauszt

Február 4. - Rákellenes világnap

Read More

Christine Anne Colman - Elveszetten {ÉRTÉKELÉS + #2 CÉLKERESZTBEN}

Előzmények

Nagyjából két-három hete beszélgetek állandóan Krisztinával, akivel igen, hasonlít a nevünk, és nem, nem csak a nevünk. Mindketten rajongunk a kortárs szórakoztatókért, és mindkettőnknek dédelgetett álma, vágya, hogy egyszer megjelenjen A könyvünk. Nos, ez az álom már csak az enyém, ugyanis Krisztina első, debütáló regényét pontosan augusztus 1-től már lehet rendelni a Bookline-ról is.

Eleinte rettenetesen féltem a történettől, meg is mondom, miért. Meglepő módon az írólánnyal nem csak szakmai kapcsolatot ápolunk, mert elkezdtünk egyre többet és többet beszélgetni, és már az első hét után annyira összebarátkoztunk, hogy már mindenről beszéltünk, csak arról nem, amiről eleinte: a könyvéről. A könyvéről, aminek az olvasásától azért féltem, mert nem akartam csalódni. Nem is tudom, mit hittem, azt sem, hogy miért hittem azt, hogy valami brutálisan rosszat fogok olvasni, de egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, sőt, sokkal jobb történetet kaptam, mint amire eleinte gondoltam a fülszöveg olvasása után.

❌❌❌

Rövid ismertető

Jason Kleyton a középiskola hírhedt nőcsábásza. Gazdag szülők gyermeke, jóképű, alig kell a kisujját mozdítania, hogy bármit is megkapjon. Katlyn Elyson elbűvölő, gyönyörű lány, aki Skywoodba költözik, és az első iskolai napon belefut Jasonbe. Mintha a sors vezérelné őket egymás felé. Semmit sem tudva a fiú múltjáról, Katlyn hamar a fiú bűvkörébe kerül. 
Nincs könnyű dolga, sok megpróbáltatással kell szembenéznie. Amikor a legboldogabb, egy váratlan esemény beárnyékolja a viszonyukat. Vajon a szerelmük elbír ekkora terhet?

❌❌❌

A szereplőkről

Katlyn Ellison

Katlyn eléggé szabad gondolkodású, hirtelen haragú, lobbanékony természetűnek tűnt, és az ilyen tulajdonságú embereket látván azonnal rá szoktam jönni, hogy az illető egyke. Na már most, vannak helyzetek, amikor nem jön be a tippem, de az esetek többségében igen. Nagyjából hozta azt a viselkedésformát, amit elvártam egy egyke lánytól, tehát ebből a szempontból Krisztinának tökéletesen sikerült kialakítania Katlyn jellemét.
Nem hajtja őt otthonról senki, nem is hasonlítják őt máshoz ebből a szempontból, tanulási kényszer sem hajtja, így viszonylag lazán veszi az iskolát, ennek ellenére mégis célokat tűzött ki maga elé, egyetemre akar menni, és sikeres szeretne lenni az életben. Szereti a családját, a szívükön hordja a szülei sorsát, és amikor kiderül a titok az édesanyjával kapcsolatban, sokáig érzi úgy, hogy senki sincs mellette.
Egy kicsit hiányoltam az anya-lánya beszélgetéseket, legfőképp azért, mert Katlyn egyke volt, így valószínűbbnek tartom, hogy bensőségesebbnek kellett volna lennie a szülő-gyermek kapcsolatnak. Sokszor voltak olyan helyzetek, hogy egész nap nem is találkoztak, és nem is beszéltek napközben, még csak sms-t sem váltottak. Ezt, személy szerint kicsit furcsálltam, kidolgozatlannak is véltem ezt a szálat.

Jason Kleyton

Az első szó, ami eszembe jut erről a srácról, az a meggondolatlan. Ahhoz képest, hogy mennyi minden volt a vállán, rettenetesen meggondolatlan volt, néha úgy éreztem, nincs tisztában a tetteivel. Ettől függetlenül viszont imádtam, ahogy Katlynnel bánt az első komolyabb veszekedésük után, mert ott mintha átlátta volna a helyzetét, és azt, hogy egy olyan lánnyal, aki nem csak a pénze és a farka miatt van vele, nem úgy kell bánni, ahogyan az előző futó kapcsolataival.
A végére teljesen magába bolondított ez a srác, és sajgott a szívem az utolsó pár oldalnál, amikor olyan tehetetlen volt.

❌❌❌

A történetről - enyhén spoileres - 

Kicsi csomagra számítottam, de ez jött velem szembe a postán.

Még kétszáz oldalas sincs a könyv, így hamar ment az olvasás. Az írásmódja könnyed, az olvasás gördülékenyen ment, nem éreztem döcögősnek és egyszer sem laposodott el annyira a történet, hogy emiatt letegyem a kezemből a könyvet. Nem mondom, voltak benne klisék, és sokszor magam is forgattam a szememet, nem csak a szereplők, mégsem éreztem volna annyira, hogy ez a történet olyan megszokott lenne. Persze az első veszekedés előzményétől jött, hogy a falra másszak, és megcsapjak valakit - lehetőleg Jasont -, de a helyzetéből kiindulva annyira valószínűnek tartottam, hogy ez a való életben is megtörtént volna, hogy valamilyen szinten szemet tudtam hunyni efölött.

A szokásos szelfi az új gyerekkel.

A vége... hm, nem mondom, hogy klisés és megszokott, mert nem az. Abszolút nem számítottam erre, és lelkileg engem is lesokkolt. Amit furcsálltam, az az, hogy senki se látott semmit, és Katlyn sem cselekedett semmit az ellen, hogy valami történjen az ügyével kapcsolatban. Ez szerintem irreális, ennyire nem fojtja senki magába az érzelmeit. Ha másnak - orvosnak, rendőrségnek, kiskutyámnak - nem is mondja el, de legalább a szüleit beavatja ebbe, hátha tesznek ők valamit az érdekében. Ha nem is fordulnak a rendőrséghez, akkor legalább elviszik a lányt egy pszichológushoz... vagy valami. Szóval nekem ez a rész egy hangyányit sántított, ennek ellenére viszont úgy gondolom, hogy maga a végkifejlet reális, és legfőképp baj, legalábbis Katlyn szemszögéből nézve, a mai világban könnyen előfordul sajnos.

Szép szavak 💘

Olvasás közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy amúgy egy magyar lány tollából szökkent ez a történet, nem pedig egy rubin pöttyöst olvastam a KMK kiadótól. (eléggé bánom, hogy még én is ezen a véleményen vagyok, alig várom azokat a napokat, amikor végre egy magyar történetet hasonlítok egy amerikai YA-hoz...) Aki szereti azokat a könyveket, azoknak ez is igazi kikapcsolódás lesz. Az erotikát sem éreztem túlzásnak, pont annyi volt benne, amennyi szükséges. A fiatalok viselkedését is helytállónak találtam, minden kaszt úgy viselkedett, ahogy kell. Ezt a mondatomat legfőképp azok értik, akik már olvasták a történetet.

Kedvenc idézetek

,,– Most meg mit vigyorogsz, mint a vadalma? – kérdezem. 

– Ugye, fogalmad sincs, miért néztelek úgy, miközben epres fagylaltot kértél? – hangsúlyozza az eper szót. 

Ki nem állhatom, ha kérdésre kérdéssel felelnek. 

– Eltaláltad, de tényleg, miért is? – kíváncsian fordulok felé. 

– Szóval – kis szünetet tart –, biztosan tudni akarod? 

– Ne csináld már! – duzzogok. 

– Jól van. …Az eperben vágykeltő anyagok vannak – mondja önelégült mosollyal az arcán. 

– Ó! – Ennyit tudok csak kinyögni. 

– Nem tudtad? – kérdezi ártatlanul, mintha csak az időjárásról beszélnénk. 

– Nem, nem tudtam. De köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a kulcsfontosságú információt. 

– Szívesen, bármikor – feleli, s elkezd kacagni. 

Az a hang… imádnivaló. 

– Most kinevetsz? – kérdezem tettetett nemtetszéssel. 

– Á, dehogyis. Hogy merészelném?! 

– Azt hiszem, igenis mered, és gúnyolódsz rajtam, mert fogalmam sem volt az eper ezen kiemelkedő tulajdonságáról."

,,– Ki ez a bájos lány melletted? – kérdezi kedvesen. 

– Ő a barátnőm, Katlyn – mutat be Jason. 

– Jó látni, hogy komolyodsz, fiam. Jó látni. Kedvesem – fordul felém –, a hang a lélek tükre, és neked gyönyörű lelked van. 

– Köszönöm – mosolyodom el a bók hallatán. Nagyon jól esik. 

– Ez a fiú meg sem érdemel téged. 

– Ne hallgass rá! – mondja Jason nekem. – Az öreg ott keveri a bajt, ahol csak lehet. 

– Rám már senki sem hallgat, úgyhogy nem is számít, mit mondok. Ez az öreg már nem érdekel senkit."

Összességében:

Kikapcsoló, romantikus, pöppet erotikus, kellemes a léleknek. Pont erre volt szükségem. Ha nem olvasom el, akkor még mindig bedepizve ülnék a szobámban, mert már március óta olvasási válságom van, és minden egyes elolvasott szót kényszernek éreztem az utóbbi hónapokban.


És most következzen a rövidke interjú Christine Anne Colman-al, azaz Kelemen Krisztinával, az Elveszetten c. könyv szerzőjével!

Neve: Christine Anne Coleman
Született: 1999. január 8.
Személyiségszáma: 2018072518415
Szériaszám: ZH 126912
Foglalkozása: naplopó (könyvmoly, író, online üzletasszony)
Korábbi bűntettei: első sikeres dedikálás, szavalóversenyen dicséret,
Vádak: könyvkiadás, tiltott könyvek olvasása és terjesztése, orgiák szervezése, erotikus könyvek olvasása 18 alatt

Kedves Krisztina! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad ezt a kis beszélgetést.

Krisztina: Én köszönöm, hogy érdeklődtél a munkásságom iránt, és azt is, hogy elolvastad a könyvem. Nagyon megtisztelő. ❤

Ha bemutatkozásra kerül sor, mint például most, mivel szoktál indítani? Melyek azok az alapvető dolgok rólad, amiket mindenképp el szeretnél mondani magadról egy ismeretlen embernek? 

Krisztina: Kelemen Krisztina vagyok, 19 életévemet töltöttem be januárban. Kitartó személyiség vagyok, nem adom fel egykönnyen, amit igazán akarok, azt mindenképp elérem. 😊 Makacs vagyok néha, kiállok az igazamért. És nem utolsó sorban lámpalázas is vagyok. Előre irtózom a könyvbemutatón esedékes szerepléstől. 😁

2018-ban megjelent az első romantikus ifjúsági regényed, az Elveszetten. Milyen érzések kavarogtak benned a kiadás előtt, és milyenek most, amikor már az első példányok eljutottak az olvasókhoz? 

Krisztina: Mielőtt megjelent a könyv, de a kiadónál már szerkesztették, már nagyon izgultam. Mindig az járt az eszemben, hogy "Legyen már meg végre! A kezemben akarom tartani!" Ez az érzés fokozódott, mikor véglegesítettük a borítót. Pár nappal később már kijöttek a nyomdából a kész könyvek, és kaptam róluk egy szép képet. Alig bírtam kivárni, hogy elmenjek a könyveimért, a büszkeségeimért.
Most, hogy már néhányan olvasták, azért izgulok, mert kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye róla. Sokan mondják, hogy imádták a történetet, ilyenkor mindig egy nagy, büszke mosoly terül szét az arcomon és nagyot dobban a szívem. Úgy gondolom, a dicséretek mindig ezt a reakciót fogják kiváltani belőlem. Persze a negatív kritika sem fog elriasztani, hiszen az építő jellegű is lehet.

Rengeteg kiadó van a porondon, de te mégis az Aposztróf csapatát választottad, akik még az újabbak (ismeretlenebbek) közé tartoznak. Mi a véleményed róluk? Utólag is jó döntésnek tartod, hogy náluk jelent meg az első köteted? 

Krisztina: Egyetlen kiadóval vettem fel a kapcsolatot az Aposztróf Kiadó előtt, ez az Álomgyár Kiadó volt. Tudtam, hogy színvonalasabb kiadó, már csak azért is, mert rengeteg könyvet adtak ki ezidáig náluk, viszont jóval drágábbak is. Nem engedhettem meg magamnak, hogy náluk adjam ki a könyvem. Igazából nem a kiadótól függ egy könyv sikere vagy bukása, hanem az szerző  által írt regény mondandójától, és attól, hogyan értelmezik és értékelik azt az olvasók, úgyhogy veszítenivalóm nem volt.
Lehetséges, hogy többen vásárolnák meg egyből megjelenés után, ha az Álomgyár kiadónál jelent volna meg, de van türelmem. 😊
Az Aposztróf Kiadónál elfogadhatóbb áron tudtam publikálni a regényt, viszonylag rövid időn belül. Kedvesek és türelmesek voltak velem szemben, minden kérdésemre válaszoltak, elfogadták a felvetéseimet. Szóval barátságosan folyt a munka köztünk. Nem tervezek jelenleg más kiadót keresni. Most még próbálgatom fejleszteni a tehetségem és a szókincsemet is bővítem, hogy szebben tudjak fogalmazni, és érdekes regényeket tudjak írni.
A folytatást ma  kezdtem el írni, már ki is néztem hozzá  egy borítót. ❤

A következő kötetedről mit lehet tudni? Van már kész terved, vagy még csak az összeállítás fázisában tartasz? Ha van, kérlek, árulj el róla néhány kulisszatitkot.

Krisztina: A borítóról már tettem említést az előző kérdésnél, de nem mutatom meg, hadd legyetek rá kíváncsiak. 😁 Nagyjából tudom, mit szeretnék kihozni belőle. A két főszereplő, Jason és Katlyn nehéz utat fog megtenni a boldogság eléréséhez. A fiúnak nehéz dolga lesz, hiszen Katlyn egy borzasztó eseményen ment keresztül az első részben (olvasd el az #Elveszetten c. regényt ). Viszont kiderül róla, hogy nagyon kitartó tud lenni, gyengéd, türelmes, és bármit megtesz azért, hogy visszacsalogassa magához  a lányt. A második kötet első fejezeteiben a lánynak nem tud arról, hogy Jason figyeli, és sokszor csak pár száz méterre van tőle. De egyszer mindennek ki kell derülnie.

Mindig is romantikus műfajban írtál, vagy van más zsáner is, amiben szeretsz alkotni?

Krisztina: A romantikus-erotikus műfaj a gyengém, úgyhogy ez állt a legközelebb hozzám, de van egy elkezdett fantasy-szerű történetem, azt jövőre tervezem befejezni. Ez lenne a második műfaj, ami még nagyon tetszik, a fantasy.

Melyik műfajt érzed a legtávolabb magadtól?

Krisztina: A legtávolabb a történelmi könyveket érzem magamtól. Nem hoz lázba, hogy a régi kor felfedezéseiről olvassak. Valahogy ódivatúnak tartom, ami a történelem órákat idézi fel bennem.

Mennyire vagy elégedett az írásaiddal? Mikor érzed úgy, hogy a kéziratod végre kész, már nincs rajta mit csiszolni? 

Krisztina: Most így, ahogy nekikezdtem olvasni, úgy gondolom, még pár dolgot megemlíthettem volna, a szereplők karakterét jobban megírhattam volna. Viszont az érzelmekkel részemről meg vagyok elégedve.
A második részt elkezdtem írni, már a harmadik fejezetnél tartok, úgy gondolom, ez már sokkal jobb. A szereplők karaktere összetettebb lesz, még több érzelem és indulat lesz benne, a konfliktusok kidolgozottabbak lesznek.

Mivel ez a beszélgetés nem kimondottan az írói életedre fókuszál, hanem rád, mesélj egy kicsit arról, amikor nem Christine Anne Coleman, a szerző, hanem Kelemen Krisztina, az ember vagy. Mivel töltöd azt az időt, amit nem az irodalomra és a történeteidre szánsz?

Krisztina: Egy kisebb üzletben dolgozom eladóként. Ezen kívül online munkám is van, ami mondhatni a hobby-m, avonnal foglalkozom, csoportvezető vagyok.
Továbbá amennyit tudok, olvasok, (tudom, hogy az irodalom témán kívül kérdezted, de tényleg benne van ez is a kedvenc programjaimban) zenét hallgatok. 

Mik a terveid az elkövetkezendőkben a tanulmányaiddal kapcsolatban?

Krisztina: Nincs szándékomban továbbtanulni, de szeretnék matematika pótvizsgára menni jövőre, hogy kapjam meg az érettségi diplomámat.

Mi a véleményed az e-könyvekről, és arról, hogy a papírkönyvek kezdenek kimenni a "divatból"?

Krisztina: Véleményem szerint a papír könyvek nem mennek ki a divatból, a probléma igazából az, hogy könnyebben elérhetőek a pdf könyvek, nem csak azért, mert ingyenesek, hanem mert sok városban kevés vagy egyáltalán nem található könyvtár/könyvesbolt. A másik ok az időhiány. Ebben a rohanó világban sajnos alig jut időnk a kedvenc szabadidős foglalkozásainkra.

Mit üzennél azoknak a leendő íróknak, akik még nem merik megmutatni magukat a nagyérdeműnek?

Krisztina: Minden szárnyait próbálgató írónak azt üzenem, hogy ha igazán szeretné, hogy megjelenjen az írása, ne adja fel, küzdjön érte. Mindenki fel tudja adni a céljait, viszont kevesen viszik véghez. Kitartás, kitartás és sok türelem! 

Read More