Kristin Hannah - Út az éjszakába

Előzmény

Már nem is tudom, mióta keresem ezt a könyvet, és amikor megpillantottam a könyvtárban, egyből tudtam, hogy előbb-utóbb a kezem között fog kikötni. Természetesen azonnal bele is dobtam egy csomó várólistás kihívásba, hiszen miért ne, amúgy is el fogom olvasni, csak aztán mindig tologattam, ide-oda rakosgattam, és a bánat tudja már, mit csináltam vele, de amikor úgy adódott, hogy fejben eldöntöttem, hogy mit fogok magammal vinni Miskolcra, valamiért egyből erre esett a választásom, és szinte azonnal szaladtam is érte a könyvtárba.

Fülszöveg

Az ​élet döntések sorozata. Megtartani… elengedni… felejteni… megbocsátani… Melyiket választod?

Lexi és Mia a középiskola első napjától fogva elválaszthatatlanok. 

Sokban különböznek – Lexi árva, és egy lakókocsiparkban él, Mia pedig szerető családban, szép otthonban nevelkedik. Mégis találnak egymásban valamit, amitől ők ketten kiválnak a tömegből. 

Mia imádott, jóképű ikertestvérének élete egyszerűbb kissé. Az anyjuk, Jude azt hiszi, nincs miért aggódnia, hiszen a fia könnyedén navigál az életben, könnyedén elér bármit, amit ő vagy a családja kíván. De aztán szerelmes lesz. 

Az érettségi nyarát soha nem felejtik el. A barátság, a bizalom és az ígéretek nyarán egyetlen éjszaka mindannyiuk életét megváltoztatja: a szívek összetörnek, a remények köddé válnak, és eljön az idő, hogy maguk mögött hagyják a gyermekkort, és megtanuljanak szembenézni a jövővel.

A regényről
Író: Kristin Hannah
Nemzetisége: amerikai
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015
Címkék: árva, barátság, gyász, ifjúsági, ikrek, középiskola, romantikus

A történetről - viszonylag spoilermentes - 

Az érdekes kezdést egy viszonylag zötykölődős, vontatottnak tűnő eseményáradat követte, ami önmagában érdekes volt, csak Lexi búvalbaszott hangulatának köszönhetően az egész olyan szürkének, monotonnak tűnt. Ezt igazán bántam, mert amúgy maga az alap érdekes, és egy teljesen ellentétes, más és egyedi köntösben is bemutathatta volna az írónő azt az öt évet, ami a történet közepének írt.

Az eleje szépen felvezetett volt, tetszett, ahogy egyesével bemutatta a karaktereket, és ahogy egyre közelebb és közelebb vitt minket a közepéhez, oda, ahonnan a történet kibontakozott.

SPOILER

Ami egy az egyben idegesített, és jött, hogy a falra másszak tőle, az az édesanya hozzáállása az egész dologhoz. Ha logikusan átgondoljuk az egészet, akkor Lexi tulajdonképpen nem is annyira vétkes, mint amennyire beálltja ez az elvetemült nő. Ő volt az egyetlen hármuk közül, aki viszonylag józan állapotban volt, aki képesnek érezte magát arra, hogy elvezesse azt a szerencsétlen autót. Ráadásképp Zach volt az, aki megígérte, hogy mindenki józan marad, és ő vezet haza, szóval tulajdonképpen a fiára kellett volna leginkább haragudnia, hisz elsősorban az ő felelőtlensége miatt kellett Lexinek volán mögé ülnie.

Másrészről pedig Jude azért is készített ki annyira, hogy két bekezdést is rászánok, mert a lányát egy igazi királynőnek állítja be, aki tökéletes volt, aki miatt a világ már nem is olyan hiperszuper. Persze, én elhiszem, hogy a saját, egyetlen lánya halála milyen tragikus lehet, de az élet megy tovább, ő még élt, és ahelyett, hogy viszonylag továbblépett volna, megrekedt a múltban, és az istennek sem akart volna tovább lépni. (Erről viszonylag saját tapasztalatom is van, hiszen két évvel ezelőtt én is elvesztettem az unokatestvéremet, és a szemem előtt kezdett elsorvadni az édesanyja, aki a munkának köszönhetően talpra állt, és már semmi baja. Oké, lyuk van a szívében, de ez szerintem normális következmény.) Tönkrement a házassága, és az unokáját olyan érzelemmentesen nevelte, hogy jött hogy sírjak a kislány reakcióin, amikor a drága nagymama végre valami szeretetteljes lépést tett iránta.

Ami még számomra furcsa volt, az Lexi reakciója a kislányra, és a megismerési folyamat. Ebből a szempontból tökéletesen megértem Jude reagálását, miszerint távol akarja tartani a kicsit tőle. Tényleg úgy tűnt, mintha ez a megfigyelés, ismerkedés az elrablást követő állapot lenne, amit a tettes arra használ fel, hogy megismerje és kiismerje az áldozatát.
SPOILER VÉGE

Ami igazán tetszett ebben a történetben, az a valódisága. Magát a helyzetet tökéletesen bemutatta, az érzéseket sikerült átadnia - néha ugyan túlzásokba esett, de üsse kavics -, de ami a leginkább megragadott benne, az az, hogy nem minden úgy történik, ahogyan azt előre megtervezzük, hogy bármennyire is a tervek szerint akarunk haladni, hiba csúszhat a számításainkba, és az egész terv, amit kigondoltunk, mehet a francba. Szóval igen: már ezért megéri elkezdeni, és még akkor is érdemes a végére jutni, ha klisét klisére halmoz, mert valahogy mégis a szívünkbe kerül a történet.