Február 28. óta számolom a napokat, és ma elérkeztem a nullához. Teljesen be vagyok zsongva, úgy érzem, valami nagy változás van készülőben bennem és a körülöttem lévő dolgokban is, és mégis, mintha ez egy megszokott, unalmas nap lenne, amiben nincs semmi érdekes, nem történik semmi, csak a szokásos rutin dolgokat teszem, amik már szinte zsigerből jönnek.
18 lettem. Mi változik az életemben? Semmi és szinte minden egyszerre. Már legálisan is átmehetek a határon szülői felhatalmazás nélkül. Nem kell stresszelnem magam azon, hogy ha ajándékba bort vennék valakinek, kell szerezzek magam mellé valakit, hogy az vegye meg nekem, mert eddig nem mindenhol adták ide. Beléptem abba a korba, aminek segítségével nyugodtabb szívvel jelentkezhetek bármilyen pályázatra. (Khm, Aranymosás, khm). Más, hivatalos helyeken engem is emberszámba vesznek, nem könyvelnek el simán gyerekként/kamaszként. Ez azért sokat dob az ember önbizalmán amúgy.
Mostantól a tetteimnek következményei lesznek, és felelősséget kell vállalnom azért, amit elkövettem. Nem mintha a közeljövőben valami illegálishoz lenne kedvem... (Bár sem Ingrid, sem Marci nem tervezte be azt a bizonyos bolti lopást...)
Nemsokára elkezdem a sofőrsulit, és remélem, a nyárára meglesz a könyvem is. (mármint sofőrkönyv)
Legálisan munkát is vállalhatok.
Ezzel az egyetlen számmal szinte már bármi olyasmit megtehetek, amit szerettem volna, de nem sikerült emiatt a hátráltató tényező miatt.
____
Szeretettel meginvitállak titeket a blog és az írásaim kis csoportjába, ahol szeretném felpezsdíteni az életet. Mivel a facebook összehozott valami olyasmit, hogy már nem túlzottan látjátok, ha a facebook oldalra teszem ki a bejegyzést, arra gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és a csoport tökéletesen megfelel erre a célra. Szeretettel várlak titeket!
>>>csoport <<<
Christine Xx
Szia Christine!
VálaszTörlésTetszett a bejegyzésed, örültem, hogy - végre - olvashattam olyat is, aki hasonlóképpen érzett a 18. születésnapjával kapcsolatban, mint én. Hogy a ,,habon" és a rózsaszínen kívül látta és érezte ennek a számnak a súlyát. ,,Mi változik az életemben? Semmi és szinte minden egyszerre." Annyira igaz. Én is egyszerre éreztem akkor mindent és semmit. Furcsa. Bennem is újra-, átértékelődtek a dolgok, sokkal jobban figyelek olyan dolgokra, amik felett eddig felszínesen elsiklottam.
És az önbizalomnról nem is beszélve.
Remélem, sikerül elérned most már mindazt, amit szeretnél a ,,nagyok" világában!:)
Drága Leandra!
TörlésÖrülök, hogy nem csak én gondolkodom eképpen a dolgokról! <3
Köszönöm szépen a kedves szavakat, remélem, neked lesz igazad! <3
Christine Xx