Mit adott nekem 2016?

Avagy összegzés Christine módra

Merre jártam?

Áprilisban Kolozsvártól néhány km-re, a bonchidai várban (Electric Castle) részt vettem a Bölcs Diákok nevezetű vetélkedő elődöntőjén. Ugyan nem jutottunk tovább, de nem is ez volt a cél; kellemes volt ott lenni, rengeteg embert ismertünk meg, és olyannagyonjóvolt.

Májusban részt vettünk a Pulyabálon Nyíregyházán. Nagyon-nagyon odatettük magunkat a srácokkal, ezüst minősítést kaptunk a több mint ötezer táncos közül, és egy együttesi különdíjat is bezsebeltünk. Itt találkoztam Eszterrel, akit már nagyon-nagyon régóta, még a wattpados korszakom óta ismerek, és azóta is folyamatosan... na, jó, kisebb megszakításokkal, de zaklatjuk egymást.

Június közepén, az évzáró helyett én egy buszban ültem, és Kiskunlacháza felé tartottam a táncosokkal a városnapokra. Csak hogy tudjátok: ami Kiskunlacházán történt, az ott is marad.

Július végén a Bölcs Diákok táborába mentem, ami ugyancsak hatalmas nyomot hagyott bennem. Idén is a tábor a cél, remélem, megint összejön. <3 

Augusztus végén magyar állampolgár lettem Kolozsvárott.

Szeptemberben részt vettem a Partiumi Magyar Napokon Szatmáron. Mivel fellépők voltunk, kaptunk egy medált, amit azóta nem vettem ki a nyakamból. Szerintem már nem is fogom, max ha elvágom, mert rohadtul oda bököztem.

Október 22-én Budapesten voltam, részt vettem a Páva Matiné első előadásán, láttam a példaképeimet (Fundák-Kasza páros), voltam a Budai várnál.

Olvasás terén

A jelenlegi felállás szerint idén 14o könyvet olvastam el, a romantikus füzetekkel és a szépirodalmi alkotásokkal együttvéve.

Év elején regiztem a Goodreadsre, és nagyjából eddig is jutottam vele, mert rohadtul hülye vagyok hozzá. Viszont beállítottam, hogy ebben az évben 12o könyvet szeretnék elolvasni. Egy ideig nem is törődtem vele, azt hittem, a fele sem lesz meg, de aztán mégis összejött. Ennek nagyon-nagyon örülök.

Megismerkedtem a sci-fivel, és rá kellett döbbennem, hogy tetszik ez a stílus.

Arra is rá kellett döbbennem, hogy lehet, hogy vannak felkapott és imádott történetek, de nagy valószínűséggel ezek nem mind felelnek meg az én ízlésemnek. Ezért van az, hogy a Végzet ereklyéi c. sorozatnak csak a feléig jutottam, a FTT-nél pedig csak a harmadikig. DE ami késik, nem múlik. Hátha jövőre összejön. Remélem. Minden sorozat mellé pozitívan akarok hozzáállni, mondván: biztos velem van a baj.

A moly szerint ebben az évben megközelítőleg 43. 432 oldalt olvastam el, és ha jól haladok, ez a szám az elkövetkezendő két napban egy picit meg fog nőni. :)

Írás terén

Sokat fejlődtem. Elképesztően sokat. Ahhoz képest, hogy hol tartottam tavaly ilyenkor...

Kevesen tudják, de akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, amikor tavaly augusztusban kialakult bennem a Bérgyilkosok összezárva című történet alapötlete. Akkor döntöttem el, hogy igen, én ezzel akarok foglalkozni, és ha nagyon odateszem magam, akkor össze is fog jönni. Nos, reménykedjünk benne, hogy tényleg így lesz. Igaz, most a Pillangót írom ezerrel, és azt szeretném kiadni, ha sikerül befejezni, átjavítani és tökéletesíteni. Azt tudom, hogy már az eddigi meglévő részeken is van mit javítani, már ami a hitelességet illeti, de úgy érzem, ezek a fejezetek már egész jó állapotban vannak. Ahhoz képest, hogy milyen volt az átírás előtt...

Idén abbahagytam a BÖ-t. Elsősorban azért, mert kevés alapanyagom volt hozzá, és akkor, abban a pillanatban nem tudtam annyi infót összegyűjteni, hogy minden hiteles legyen. Ezért döntöttem úgy, hogy egy picit hanyagolom. Addig raktározódik a történet, fejlődik az írásmódom, és mire odajutok, hogy kezelésbe vegyem a karaktereimet, minden rendben lesz úgy az életemben, mint a tapasztalataimat illetően.

Megírtam a Mámort. Igazi mérföldkő volt az életemben. Sokat dolgoztam vele, viszont egy picit kidolgozatlan és egy minimális szinten összecsapottra sikeredett. De nem érdekel. Nem akarok hozzányúlni. Évek múlva látni akarom, hogy honnan hova fejlődtem. Na meg, Adam és Naya története az enyém, csak és kizárólag az enyém. Olyan, amilyen, de semmi sem tökéletes. És ez így is van rendjén.

A Pillangóval már egész más a helyzet. Sokat dolgoztam vele, főleg azok után, hogy átírtam a meglévő részeket. Megfontoltabban írok, még ha néha erőlködés az egész... de a végén mindig elégedetten - nem teljesen, de nem is ez a lényeg - állok a dolgok mellé. Szeretem írni, Ingriddel nagyon közel állunk egymáshoz, már ami a lelki helyzetét illeti. Marci megtestesíti számomra mindazt, amire szükségem lenne egy férfiban. Oké, még nincs kiteljesedve a karaktere, de még nem is tart ott a történet, hogy bálványozzuk őt. Azt majd a végén.

Magánéleti szinten - avagy Christine kifakad

Eljutottam arra a pontra, hogy elegem van. Majdnem két évvel ezelőtt még a matek-infó volt a vágyam. Szerettem a matekot, értettem is, minden fasza volt. Matek-infón vagyok, tizedik osztály közepére pedig eljutottam odáig, hogy KIBASZOTTUL ELEGEM VAN. Jó, oké, nyugi van. Eléggé kifogtuk a tanárt, a fél osztály bukik, köztük én is, miközben 5-8-ban a legkisebb jegyem nyolcas volt... most meg az ötösért is sírva szaladom körbe a házat. A szabadidőm nulla, az életkedvem negatív szám, ha hazaérek tanulni kéne, de bukok ki a fáradtságtól. Itthon problémáznak, hogy nem tanulok, holott mindenből 1o-esem van, vagy annál kisebb, de a lényeg, hogy nem bukó jegy, csak matekból és algoritmusból nem, ami ugye matek. Egyetemre szeretnék menni, fordító vagy óvónéni akarok lenni (mindkettő közel áll a szívemhez), imádok táncolni, az írás már a létem, és most mindenki azzal fenyeget, hogy az utóbbi kettőt megvonják tőlem. Na mert biztos attól sokat fogok tanulni... 

Amit most veszünk, lényegében egy nagy lecsó. Kicsi szerves/szervetlen kémia innen, mechanika onnan, komplex számok amonnan, anatómia ezerrel, és ez még csak négy tantárgy. Közben a zenét is tanuljuk, természetesen matek-infón. Kéthetente van óránk, ha elbasszuk a jegyet, az úgy is marad, mert alig van idő javítani.

Nemrég tanultuk meg egyik hétről a másikra a világ összes országát és a fővárosait, közben írtunk egy-két dolgozatot a fél éves anyagból, és még folytathatnám a kiakadást, de felesleges, mert tudom: mindenki ilyen cipőben jár.

Lazán állok a dolgok mellé, az igaz, nem sokat tanulok, mert tudom: érettségi után semmi közöm nem lesz a kémiához vagy a fizikához, de mégis idegesít, hogy itthon ez anyuéknak nem felel meg. És amikor mondom, hogy osztályt kéne váltani, mert nem bírom, elegem van, nem érzem teljesnek magam, akkor nem, mert én választottam, csináljam végig. OKÉ.

Milyen volt ez az év? Borzalmasan hosszú, fárasztó, de tartalmas. És a '17-es sem fog másképp eltelni, sőt meg merem kockáztatni azt a megállapítást is, hogy még nehezbb lesz. De kitérdekeeeeel?  A lényeg, hogy bírom, és közben azt csinálhatom, amit szeretek.

VIGYÁZZ, 2O17, JÖVÖK!