Rona Fire - Switch - Kötelék egy életen át

Eredetileg e-bookban akartam megvenni, de aztán történt egy jó nagy kavarodás, amitől a nemlétező himtagom is kivolt, aztán a Bookline csendesen szólt, hogy ebookot és papír alapú könyvet nem vehetek egyszerre, szóval ez is a csomagban volt, nemrég pedig a kezembe vettem. Ha nem kellett volna iskolába menni másnap, valószínűleg még akkor elolvasom.



Ismered azt az érzést, amikor egy kicsit megriadsz? Amikor nem tudod, hozzákezdj–e vagy sem, mert nem tudsz róla semmit, és mivel még csak nemrég jelent meg, kevesen értékelték, így – bár végül úgy gondolod, megtisztelő az elsők között lenni – rettegsz a csalódástól? Jártál már így?

Velem nagyon sokszor megesett. Ilyenkor mindig hatalmasat szoktam koppanni, az érzés pedig sokáig tart, és nehezen múlik. Úgy rendeltem meg a könyvet, hogy tudtam: a dolognak két vége lehet. Vagy halálosan szeretni fogom, vagy ellenkezőleg. Az első lett.

Nem bánom, hogy a polcomon pihen, és azt sem, hogy eddig halogattam. Kellett hozzá egy bizonyos lelkiállapot, ami nélkül ez a könyv nem lett volna olyan izgalmas és gyomorgörcsöt okozó.

Egy ilyen témájú könyvet nem akkor kell olvasni, ha valami világmegváltót kerestek. Nem is akkor, ha tocsogó romantikára vágytok, akkor pedig pláne nem, ha ez a műfaj nem tartozik a kedvenceitek közé, sőt egyenesen irtóztok tőle.

Első ilyen témájú könyvem. Tervben volt Tiffany Reisz sorozata is, de azt valamiért elhónapoltam. (A szürke ötven is megvolt, csak a tisztázás kedvéért, de... az valahogy nem okozott bennem ilyen maradandó élményt, szóval... izé.)

Ez a könyv más volt, sokkal másabb, mint az utólag említett trilógia: nem csak erotikus, hanem olyan érzelmektől, gondolatoktól és érzésektől telt, hogy azt nehezen tudtam felfogni és elbírni. Vagy legalábbis akkor nehezen tudtam felfogni. Minden bizonnyal még ebben az évben újra fogom olvasni. Valami olyan időpontot kéne keressek, amikor mindenhol nyugi van, hogy lassa(bba)n, fokozatosa(bba)n szívjam magamba a szavakat, és akkor hátha nem döbbenek akkorát, mint most.

A főszereplő lány, Rona szemszögéből olvashattam a fejezeteket, ami az első pluszpontot jelentette. Ennél a könyvnél, úgy érzem, létszükségletű volt az E/1–es fogalmazásmód, mert így egy olyan formában jöttek át az érzések és a gondolatok, hogy az valami leírhatatlan. Azzal, hogy magát a cselekményt ennyire szubjektivizálta, maradandó élményt okozott – legalábbis nekem. Arra viszont elképesztően kíváncsi vagyok, hogy ez így, ebben a formában, mennyire tartalmaz valós, megtörtént elemeket. (Már csak azért is, mert olyan élethűen volt leírva minden, hogy... értitek... :) )

Tetszett, hogy Rona – annak ellenére, hogy mi történt vele a múltban, mit kell átéljen a jelenben – ilyen öntudatos, akaratos és tettekre kész volt. Filmekre alapozva, a hozzá hasonló nők inkább kényesek, hisztisek és... és még sorolhatnám holnapig, de ő teljesen más volt. Olyan emberi. Az is tetszett, hogy nem viselkedett ártatlanként, elfogadta azt, hogy a munkája miatt sokan elítélhetik őt, és kész volt bármire, sőt inkább maga végezte el a dolgok piszkos részét, és nem várta, hogy az erős, szexi, eszméletlenül tökéletes főnökbácsi vezesse be őt a mocskos világba. Végre egy olyan könyv, amiben nem ez a fő szál, sőt amiben egyáltalán nincs ilyen szál.

Azt hiszem, ez most furcsa lesz, de egyáltalán nem tetszett a könyvben lévő könyv. Zavarosnak tűnt, mikor erről, mikor arról szólt, egy idő után elvesztettem a fonalat, és hagytam a francba. Bocsi, könyvben lévő Rona, de ez van. :)

Eleinte olyan... nem is tudom, különlegesek – ez a megfelelő szó? – voltak az aktusok közötti gondolatfoszlányok. Ettől is úgy éreztem, mintha ez nem csak egy BDSM könyv lenne, hanem valami egészen más, vagy legalábbis ennek a kettőnek az ötvözete. Végül is, az volt, és ezért tetszett annyira. Nem csak a szexből állt, és nem is az érzelmeken, gondolatokon volt a legnagyobb hangsúly, hanem mindenből kaptunk egy kicsit – vagy épp egy hatalmas, alig bírható adagot –, és így állt össze a Switch. 

A legtitokzatosabb elem az egész történetben a nevek voltak. Furcsa volt, hogy nem magyar neveket használt az írónő, és mégis Pesten voltunk, de egy idő után elfogadtam, és, mondhatni, imádtam.

Spoileres tartalom

A legjobban a végén döbbentem meg. Annyira furcsa volt, hogy... lényegében egész végig pasival volt, sőt az utolsó 3o oldalban még mindig Piar oldalán volt, és már meg is nyugodtam, hogy valami cuki, nyáltól csepegő valamicske lesz a vége, gyerek, hasonlók – romantikus lélek vagyok, eh –, de... nem. Igen, mindez az utolsó 3o oldalban. És ez olyan szinten felkavart... Nem sokszor fordult elő velem, hogy olyan könyveket olvasok, amiknek az utolsó pártíz oldalában történik az események 99%-a, de itt ez volt (na, jó, nem, de érezzétek a helyzet súlyosságát, már ami ezt a részt illeti), és ez... olyan szinten megdöbbentett, felkavart, aztán pedig a földre tiport, hogy azt szavakban nehezen tudom kifejezni, pedig amúgy a beszélőkémmel sosem volt baj.

Szóval... nem csak attól ütköztem meg teljesen, hogy ennyire felkavaró volt az utolsó pár oldal, hanem azért is, mert Rona végül egy nő mellett telepedett le. Semmi bajom sincs a meleg párokkal, erősen támogatom őket, mégha eddig nem is volt alkalmam ezt közölni senkivel, de... hű. Szóval ez igazán, de tényleg nagyon... H Ű.

Tetszett a lánykérős rész, igazán édesek voltak Carinával, és amikor felkerült a terítékre, ezerrel drukkoltam nekik.


Összességében azt kell mondanom, hogy... pozitívan csalódtam ebben a könyvben. Rona másik könyvét kívánságlistára tettem molyon, remélem, ahhoz is hamar hozzájutok, mert az sem hangzik rosszul, sőt. Itt megleshetitek, hogy mennyit aktívkodtam, amikor olvastam.

Ajánlom? Ha szeretitek ezt a műfajt, akkor nagyon.