Egymás szemében #5 | Simone Elkeles - Leaving Paradise

Sziasztok!

Az Egymás szemében egy olyan kezdeményezés, melyben a résztvevő bloggerek egymásnak ajánlanak könyveket megadott szempontok szerint.
A könyv újraolvasás volt, és azért vállaltam be ismét az elolvasását, mivel tavaly nem írtam róla bejegyzést, és nem is folytattam a második résszel, így sokat felejtettem a cselekményből, így nem akartam tudatlanul nekivágni a második résznek.


Cím: Leaving Paradise
Író: Simone Elkeles
Író nemzetisége: amerikai
Kiadó: Flux
Kiadás: 2007.
Oldalszám: 312
Címkék: válott szemszög, romantikus, baleset, trauma, young adult, iskola, ifjúsági

✘✘✘

Fülszöveg

What happens when the person who damaged you for life… becomes the person you trust the most?

Caleb Becker spent the past year in juvenile detention. 

Maggie Armstrong spent the past year in hospitals and physical therapy. 

Two teens who were scarred one fateful night are going to have to face their greatest challenge yet – meeting up with each other again.

✘✘✘

Véleményem

Mivel ismét a rajongói fordítást vettem elő, úgy érzem, jogosan másoltam be ide az angol fülszöveget. Második olvasás után is kijelenthetem, hogy ennek a könyvnek, és a második résznek is méltó helye lesz majd egyszer a polcomon, csak az az egyszer még fogalmam sincs, mikor válik már jelen idővé.

Ami mindenképp megemlítendő, az az, hogy bármennyire is a kétezres évek közepe után jelent meg ez a könyv, nem éreztem azt a tíz év különbséget. Azért azt valljuk  be, a világ egyik napról a másikra változik, és már egy év alatt is teljesen más álláspontra kerülnek az emberek, mégsem tűnt úgy, hogy ez a történet sokkal korábban játszódna, hanem épp ellenkezőleg: teljesen mainak tűnt, 2018-asnak, mintha egy idén megjelenő YAt olvastam volna, pedig nem, ez a.könyv már 10 éve boldogítja az amerikai olvasókat.

Különösen tetszett még a cím, és annak jelentősége. Sokszor nevettem, amikor kigúnyolva volt említve. Tökéletesen szemléltet két dolgot is: először is az író hatalmát, hiszen ilyenkor meg van adva neki az esély arra, hogy játszadozzon a nevekkel, és ha az olvasó belemerül a könyvbe, akkor el is hiszi a szereplők által, hogy igen, ez bizony a karma, pedig nagyon nem, az író direkt írta meg pont így, és leginkább azért, hogy hitelesebb legyen az egész történet. Másodszor pedig bemutatja azt a megállapítást, miszerint a látszat néha csal. Szeretem ezt a szófordulatot, és olvasás közben végig ez járt az eszemben. Itt van ez a kisváros, Paradise. A tökéletes város, a tökéletes iskolával, a tökéletesnek tűnő elit emberekkel, a tökéletes mindennel. A Becker család maga az álom minden fiatalnak, hiszen úgy a szülők, mint a gyerekek sikeresek, mindenki teljesíti a vágyát, mindenki az lesz, ami szeretne. Senki sem tudja, hogy ez egy álca. Annak ellenére, hogy a nagyobbik gyerek börtönbe kerül ittas vezetés miatt, a család szinte ugyanúgy folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Csodaszép, ugye? Milyen nagyszerű család, milyen erősek, harciasak, magabiztosak... Egy nagy francokat! Gyengék, buták, naivak és gyávák, csak túl szép és vastag az álcájuk ahhoz, hogy ezt egy ember észrevegye.

Tetszett Maggie gyógyulási folyamata, szuperül van bemutatva az, hogy bármennyire is ott van a fizoterápia és a rengeteg orvos, igazán csak akkor kezdett el gyógyulni, mikor Caleb ott volt mellette.

Caleb szüleivel abszolút nem vagyok kibékülve, főleg az anyjával nem, nagyon antipatikus személyiségnek mutatkozott egész végig, és ez az érzés a második részben csak fokozódott.

Összességében

Ajánlom. Mindenkinek, aki  szereti a romantikus lélektani történeteket. Garantált kedvenc lesz!

SZEPTEMBERI EGYMÁS SZEMÉBEN BEJEGYZÉSEK

♦️ Ágota bejegyzése: Chanda Hahn - Bűbájtalan

Ágota ebben a hónapban az én egyik kedvencemet olvasta. Ha érdekel titeket a véleménye, kattintsatok a fenti linkre.