A hosszú kimaradás után egy tavaly decemberi témával érkeztem, amit Vichy-nél találtam Az ő válaszait ezen az oldalon olvashatjátok el.
1. Szeretnék annyira hatásos, szívbemarkoló lélektani romantikust írni, mint Colleen Hoover!
Az utóbbi időben viszonylag sok CoHo könyvet olvastam, és eddig nála éreztem azt, hogy mindegy, mit ír, mennyit és mikor, biztos, hogy sírni fogok. Még mielőtt tévedésbe esnétek, nem én akarok lenni a következő CoHo, sőt távol álljon tőlem ez a dolog, de minden egyes történetemnél bennem lesz az a gondolat, hogy ez nem olyan lett, mint amilyenre eleinte terveztem, és ha neadjisten CoHo írta volna, kismilliárdszor jobb lenne.
Jennifer Probst Milliárdosfeleségek sorozata teljes mértékben levett a lábamról, és alig várom, hogy mind a négy részt beszerezhessem, és hogy a következő sorozatát is elkezdhessem. Mindig is imádtam, ahogy alakítgatta a szálakat, és hogy egy pillanatra sem hagyta ki a könyvből a családiasságot és a szeretetet. Képes sok szereplővel egyszerre és összhangban dolgozni, senki sem ragad a háttérben, és mindenkinek megvan a maga szerepe.
3. Imádnám, ha az én karaktereim is olyan természetesek és szarkasztikusak lennének, mint Vivien Holloway Winie-je!
Nyílt titok, hogy élek-halok a Winie Langton történetekért, és alig várom, hogy egyszer a sajátjaimnak mondhassam őket.
A való életben elég szarkasztikus vagyok, sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor egyszer muszáj valami olyat mondanom, amivel egy kicsit csorbítom a beszélgetőtársam büszkeségét, viszont ha írásra kerül a sor, mindig átgondolom a gyermekeim mondanivalóját, és ilyenkor valahogy elmaradoznak a spontán, magától jövő beszólások, és néha a legtöbb beszélgetésem lapos, unalmas, nincs benne az az élcelődő hangsúly, amit szerettem volna beletenni. Ezen szeretnék az idő folyamán változtatni. ❤
4. Szeretnék olyan elvontan misztikusan írni, mint Sarah Addison Allen!
SAA-tól az összes magyarul megjelent könyvet elolvastam, és alig várom, hogy a KMK vagy bármelyik más kiadó ismét megjelentessen tőle valamit. Sarah könyvei mindig kiragadnak a való életből, és egy teljesen más jelenbe repítenek, amiben van egy cseppnyi fantasy is. Imádom, ahogy a szereplőivel bánik és ahogy a történeteit vezeti, mindig akkor közli a fontos információkat, amikor kell, semmit sem siet el, minden a maga idejében történik. Egyszerű, kellemes, könnyed történeteket tesz le az asztalra, amiket többnyire - még nem volt mélységes csalódásom tőle - élvezet olvasni.
5. Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha olyan fantasy világot találnék ki, mint Karen Marie Moning!
Ez a nő engem mélységekbe és magasságokba repített a Tündérkrónikájával, imádtam és utáltam egyszerre. Igaz, ami igaz, ez legfőképp Barronsnak köszönhető, de maga a világ, amit az olvasó elé tár, sokkal inkább magára vonja a figyelmet. Mindennek megvan az oka és a következménye, szinte folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és könnyen eléri, hogy végig olvassuk az egész sorozatot anélkül, hogy nagyobb méretű szünetet tartanánk. Imádom! ❤
3. Imádnám, ha az én karaktereim is olyan természetesek és szarkasztikusak lennének, mint Vivien Holloway Winie-je!
Nyílt titok, hogy élek-halok a Winie Langton történetekért, és alig várom, hogy egyszer a sajátjaimnak mondhassam őket.
A való életben elég szarkasztikus vagyok, sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor egyszer muszáj valami olyat mondanom, amivel egy kicsit csorbítom a beszélgetőtársam büszkeségét, viszont ha írásra kerül a sor, mindig átgondolom a gyermekeim mondanivalóját, és ilyenkor valahogy elmaradoznak a spontán, magától jövő beszólások, és néha a legtöbb beszélgetésem lapos, unalmas, nincs benne az az élcelődő hangsúly, amit szerettem volna beletenni. Ezen szeretnék az idő folyamán változtatni. ❤
4. Szeretnék olyan elvontan misztikusan írni, mint Sarah Addison Allen!
SAA-tól az összes magyarul megjelent könyvet elolvastam, és alig várom, hogy a KMK vagy bármelyik más kiadó ismét megjelentessen tőle valamit. Sarah könyvei mindig kiragadnak a való életből, és egy teljesen más jelenbe repítenek, amiben van egy cseppnyi fantasy is. Imádom, ahogy a szereplőivel bánik és ahogy a történeteit vezeti, mindig akkor közli a fontos információkat, amikor kell, semmit sem siet el, minden a maga idejében történik. Egyszerű, kellemes, könnyed történeteket tesz le az asztalra, amiket többnyire - még nem volt mélységes csalódásom tőle - élvezet olvasni.
5. Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha olyan fantasy világot találnék ki, mint Karen Marie Moning!
Ez a nő engem mélységekbe és magasságokba repített a Tündérkrónikájával, imádtam és utáltam egyszerre. Igaz, ami igaz, ez legfőképp Barronsnak köszönhető, de maga a világ, amit az olvasó elé tár, sokkal inkább magára vonja a figyelmet. Mindennek megvan az oka és a következménye, szinte folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és könnyen eléri, hogy végig olvassuk az egész sorozatot anélkül, hogy nagyobb méretű szünetet tartanánk. Imádom! ❤
Jó lett nagyon :D
VálaszTörlésKöszönöm! <3
Törlés