Célkeresztben #3 - Interjú Alysiaval

Már az első megjelenő könyve olvasáskor biztosra tudtam, hogy interjút akarok készíteni Alysiával, és azóta is a kérdéseken rágódok. Bár a könyv tetszett, és egyszer mindenképp a polcomon szeretném tudni, a történet tematikáját illetően nehéz olyan kérdéseket feltenni, ami nem vágna egyenesen a dolgok közepébe. A Te vagy a vég című regény egy igazi sötét romantikus történet (dark romance), meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a magyar szerzős könyvek közül ez az első, aminek ez a központi témája. Kemény, véres, tele van erotikával és erőszakkal, alázással, rosszfiúkkal és jófiúkkal, és olyan érzelmi töltettel bír, amit nehéz egyszerre befogadni. Egy feminista nőnek még kihívást is jelenthet, mivel Alysia egy olyan világba kalauzol, ahol a nők csupán tárgyak, díszek, amik jól mutatnak egy férfi mellett egy estélyen, vagy éppen az ágyában, ruha nélkül.

A regénnyel az az úgymond baj, hogy valós, mert bár magunknak sem valljuk be, ez így, ebben a formában tényleg megtörténhetne bárkivel. Elég egy rossz döntés, egy olyan ember megismerése, akit nem kéne, vagy egy olyan fordulat, amit jobb lett volna kikerülni.

Kedves Alysia! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúval kapcsolatban.

Az első kérdésemet biztosan sokan feltették már, eléggé egyértelmű és magától értetődő: Honnan jött az ötlet? Mi vezérelt arra, hogy ebben a témában írj?

Alysia: Az igazat megvallva kislányként sem voltam soha oda a sablonos, egyszerű vagy mesebeli történetekért. Még írni is alig tudtam már papírra vetettem a fejemben létező történeteket, és a fantáziám már gyerekként is élénk volt. Akkor persze még nem tudtam, hogy annak, amit csinálok műfaji besorolása is van. 

Miből merítesz ötletet a történeteid írásához? A weboldaladon fent vannak a blogregényeid, amik ugyancsak nem egyszerű témákat dolgoznak fel, így nem mondhatod, hogy a mindennapi élet inspirál, jól gondolom?

Alysia: Talán meglepő lesz ez a válasz, de kicsit a saját életemből és tapasztalataimból is merítek. Persze, a könyveimben szereplő dolgok sosem történtek meg velem, de a pszichológia nagyon nagy szerepet játszik abban, amit csinálok. A történeteim 99%-a azonban igen színes, élénk, filmszerű álmaimból születik. Aktív álmodó vagyok, a karakterek elmesélik és megmutatják a történetük, én pedig hála égnek kiemelkedő részletességgel emlékszem ezekre. 

Miért döntöttél a magánkiadás mellett? Nem gondolkodtál pályázatokon, esetleg versenyeken?

Alysia: A magánkiadás manapság egyre népszerűbb, egyre gyakrabban választott kiadási forma külföldön is. Egy könyvnek a költségei rettenetesen sokba kerülnek, a legtöbb kiadó pedig igen szigorú rostán küldi át a kéziratokat, melyeken a múltban nem menten sajnos át, ezért egy időre le is tettem a kiadásról. Nálunk akkoriban nem létezett olyan Amazon jellegű ekönykiadási lehetőség, amit most az Ekönyvbazár vagy a NewLine kiadó biztosít például. Egy-két kisebb pályázaton is részt vettem korábban, de inkább blogkörnyezetben. 

A szerzői oldaladon lerántottad a leplet a következő regényedről, amit Bastiannak szenteltél. Milyen érzés az ő fejében járni, úgymond az ő életét élni?

Alysia: Rendkívül élvezek belemászni a férfi karaktereim fejébe, számomra ők néha sokkal érdekesebbek, összetettebbek a női karakternél. Bastian egy tipikus példája lehetne az antihősnek, ugyanakkor mégsem húzható rá a rosszfiú sablon. Amikor duettre szedtem szét a történetüket, nagy kockázatot vállaltam. Elmesélni egy történetet kizárólag az egyik szereplő szemszögéből nagy kihívás volt. Mi van, ha nem tudom olyan élvezetessé tenni, ha az olvasó nem éli át, amit nyújtani, mondani akarok. Bastian könyve egészíti ki kerekké ezt a cseppet sem tündérmesébe illő szerelmet, ugyanakkor emberibb karaktert varázsol belőle. Fontosnak tartottam mindkét karaktert egészében megismertetni, Bastian pedig eddig az általam elképzelt antihősök ékköve. Remélem, az olvasóknak is igazán át tudom majd adni, ki ő valójában.

Ha befejezted Bastian történetét, mit és miről fogsz írni? Kialakult már a fejedben a következő történeted, vagy még nem is gondolkodtál rajta?

Alysia: Számos történet vár arra, hogy papírra vessem, nagy a sorban állás. Eldöntöttem, ki is lesz a következő, de még nem szeretném elterelni vele a figyelmet Bastianról. Annyit elárulok, hogy teljesen független lesz Aviana és Bastian történetétől, bizonyos értelemben szelídebb, bizonyos értelemben sokkal sötétebb. ;)

Mint minden író, te is elkezdted valahol, neked is van egy legeslegeslegelső történeted, amit azóta legszívesebben máglyán égetnél, annyira amatőr. Ugyanakkor van az a véglet is, hogy az író még a legamatőrebb írására is büszke, mert azzal tudja bemutatni, honnan indult, és hová jutott. Te melyik kategóriába tartozol?

Alysia: Bevallom, nagyon sok olyan apró novella vagy történet pihen a gépemen, amiket nem hogy a blogos közösségnek, egyáltalán senkinek nem mutattam meg. Olykor mégis éppen ezekre vagyok a legbüszkébb, mert így visszaolvasva sokkal jobbnak érzem egynémely új regényemhez képest. Talán egyszer közzéteszem ezeket is a facebook oldalamon és a weblapomon ;)

Miért döntöttél amellett, hogy álnév mögé bújsz?

Alysia: Amikor elkezdtem ténykedésem az internetes világban semmiképp sem szerettem volna én én lenni. Éppen azt élveztem, hogy ott akárki lehetek, ide elmenekülhetek és bújhatok. És mivel az emberek így ismertek meg, egyértelmű volt, a visszatérésem is ezen a néven fog történni. 

A bemutatkozódban említetted, hogy szenvedélyes olvasó vagy. Milyen témakörökben szoktál könyveket vásárolni? Melyik könyv volt az, amelyik igazán megfogott, amit nehezen tettél le a kezedből, annyira imádtad?

Alysia: Valóban szenvedélyes olvasó vagyok, egy igazi minikönyvtáram van odahaza, illetve a különféle eszközeimen. Sok mijdent kipróbáltam gyerekként is, a fantasytól kezdve a tudományos témákon át a tiniregényekig, de semmi sem elégítette ki a fantáziám, így teremtettem magamnak világokat. J.R. Ward indított aztán el a könyvfaló útján, őt szorosan követte Kenyon, Lara Adrian és a társai. Paranormálisból lassan áttértem a krimikre, az egyszerű romantikusokra, a humoros könyvekre, végül felfedeztem, hogy a fantáziáimnak műfaja is van. A dark romance előretörésével is egyre hangosabbá váló népszerűségével pedig nincsenek már határok. Aktuális kedvencem K. Webster és Ker Dukey, akiktől az itthon is kiadott Pretty Little Dolls kiolvasása négy órámba telt, de V.F. Mason gyilkos témájú dark romantikus könyvei is szorosan követik őket. Csak ajánlani tudom bármelyiküket a műfaj kedvelőinek, koronázatlan királynők. ;)

Nagyon szépen köszönöm itt is Alyisának, hogy időt szánt a kérdéseimre. Remélem, ezáltal jobban megismertétek őt, és kedvet kaptatok ahhoz, hogy olvassatok tőle valamit!