Első mondat
Sterling Harlow-nak oda kellett húznia egy puffot a szalon ablakához, és lábujjhegyre kellett ágaskodnia, hogy kilásson.
Az első fejezet egy visszapillantó rész a múltba, amikor is az a jelenet van részletezve, amikor Sterling szülei eladták őt egy hercegnek. A fiú abszolút nem értette, hogy akkor mi történt vele, úgy érezte, a szülei elárulták őt, holott ez volt az a lépés, amit meg kellett tenniük, annak érdekében, hogy a fiú normális körülmények között nőjön fel. Az olvasó szemével ez megérthető, Sterling szemszögéből nézve viszont... hát nem. Az elején egy játékos, szórakozott... gyerek Sterlingről olvashattam, aki imádta a macskákat, ám amint a herceghez került, magába zárkózott, gorombává vált, olyanná, mint a herceg. Azért is szeretem az első mondatot, mert ez a rész hasonlít arra az énjére, akit Laura kreált neki. Egyikkel sincs bajom, mindkettő Sterling, csupán annyi a megjegyezni valóm, hogy az új Sterling valahogy jobban hasonlított a régi, a herceg megjelenése előtti Sterlingre. Arra, akinek mindene a szülei volt, és nem hagyta volna, hogy az anyja úgy haljon meg, hogy nem látta őt felnőni...
Amikor a címre fény derül
Később megesküdött volna rá, hogy elvarázsolta őt az erdő, mert csak ez lehetett az egyetlen magyarázat arra a megdöbbentő ösztönre, ami őt, Laura Farleight, egy istenfélő lelkész lányát, aki még azt sem engedte meg egyik udvarlójának sem, hogy megfogja a kezét, arra indította, hogy lehajoljon, és az idegen ajkához érintse az ajkát.
A karakterekről
Laura Farleight
Okos, cseles, ez már az elején érezhető, hisz hazudott az amnéziás férfinak, és azt állította, már egy éve jegyesek, holott akkor látta őt először. Egy percig sem gondolt magára, mindvégig a testvérei érdekeit nézte, akikért bármit megtett volna - még férjhez is ment. Kicsit már túloztam a vakmerőségét. Az még oké, hogy elhitette a pasival, hogy jegyesek, az is rendben van - ugyan csak részben -, hogy adott Sterlingnek egy másik személyiséget. Megkövetelte a helyzet, na.
De azért a lelkész-dolog már egy kicsit túlzás volt... Nagyon túlzás.
Irigyeltem, hogy mindvégig talpon maradt, és makacs volt, mint egy öszvér. Főleg a végén volt szüksége erre, amikor Sterling megkérte a kezét, és ő elutasította, holott már akkor fülig szerelmes volt a férfiba.
Sterling Halow
Sterling, oh, Sterling!
Tipikus történelmi romantikus könyvből kimászott férfi. Amikor a Laura által kitalált életét élte, rendes volt, aztán amikor rájött, hogy ő igazából Sterling, undokká, felfuvalkodottá vált. Na, akkor egy picit megutáltam, de az ajánlata után már semmi kétségem nem volt afelől, hogy szereti Laurát.
Kicsit már riasztott a macskaundora, amit a végén megértettem. Én is utálom a macskákat. Régebben neki is volt egy macskája, akit ugyancsak el kellett hagyjon, és, mint kiderült, a kölyke épp az a cuki cica, aki a felépülése után hozzá dörgölődött. Vannak véletlenek, ez tény, de szerintem ez nem volt az. Kedvenc pasi ugyan nem lett, de remélem, hogy ez a következő kötetben változni fog. Igaz, ott nem ő(k) a főszereplő(k), de biztos, hogy nagy szerepük lesz nekik is.
A történetről - spoileres -
Adott a fentebb kivesézett két főszereplő, egy izgalmas, fordulatos történet... és létrejött ez a csoda, amit nehéz letenni. Legalábbis én nehezen tettem le. Nem is tudom, miért van úgy leértékelve molyon, hisz egész jó az alapötlet, nincs benne sok sablonos elem, sőt a szereplők sem hétköznapiak.
Lotti volt az egyedüli karakter, aki irritált. Remélem, az ő könyvében már nem lesz ilyen, mert akkor azt... azt sajnos alul fogom értékelni. Idegesített a folyamatos gyilkolásvágya. Kislány volt még, mégis akkora... vágya volt ahhoz, hogy megölje szerencsétlen fickót, hogy az már kezdett hihetetlen lenni.
Diana és Thane kapcsolata volt az egyik leg... izgatóbb szál az egész történetben. Mindvégig érződött a közöttük lévő szexuális vonzalom, és örülök, hogy a végén mégis összejöttek.
Kedvenc Diana&Starling jelenet
– Légy szíves, ne duzzogj, kedves kuzinom. Elviselem az egész világ rosszallását, de a tied a szívemig hatol.
– Hatolna, ha lenne szíved.
Az első jel, miszerint Starling nevetségesen, szívszaggatóan őrülten, és persze visszavonhatatlanul szerelmes Laurába.
Ez a kép újabb ámulatba ejtő felismerést hozott. Féltékeny volt. Nevetségesen, szívszaggatóan, őrülten féltékeny.
A sokszor említett lánykérés:
– Sajnálatos módon, ha az ember örökösre vágyik, először feleségre kell szert tennie. Így hát bízom benne, hogy részem lehet abban a megtiszteltetésben, hogy hozzám jön feleségül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése