Sarah Addison Allen - A varázslat tava

Az írónő utolsó, magyarul megjelent könyve teljesen meglepetés volt a számomra. Szokásomhoz híven most sem olvastam el közvetlenül a könyv előtt a fülszöveget, így úgy csöppentem bele a világba, mintha konkrétan fejjel előre ejtettek volna bele.

Adott egy fiatal, a harmincas-negyvenes éveiben járó nő, aki pont egy éve vesztette el a férjét egy balesetben. Van egy egyedi ízlésű, kamaszodásnak álló kislánya, akit sikeresen is a szívembe zártam, és egy anyósa, akit - micsoda meglepő fordulat - csak a vége felé kedveltem meg.

Mint ahogy az előző értékelésemben említettem, SAA stílusa olyan, mintha írott formáját olvasnám a Született feleségeknek, amit fiatalabb koromban nagyon imádtam, így már említenem sem kell, hogy ez is nagyon tetszett.

– A varázslat szemfényvesztés, olyankor próbálkozunk vele, amikor valami elérhetetlen dolog után ácsingózunk.

Adott még egy csodálatos hely, tele érdekesebbnél érdekesebb helyszínekkel, emlékekkel, szereplőkkel.

Minden annyira mai, mindent olyan egyszerűen, mégis fantasztikusan tálal elénk az írónő, hogy kénytelen vagyok szeretni azt, amit kiad a keze közül.

Ebből a részből hiányoltam a romantikát. Adott volt két kézzel fogható szereplő, akik között még //csók sem csattant el//. Szakadt meg a szívem, de komolyan, szinte már jött, hogy megírjam az alternatív befejezést.

Ahogy elnéztem, sorozat első kötetéről van szó, és ahogy még jobban elnéztem, a KMK nem biztos, hogy megjeleníti a folytatást (a másik sorozatánál is várok a folytatásra...), így egyből lemondhatok arról, hogy esetleg magyarul fogom olvasni az elkövetkezendő időben.

Érdekes volt a cselekmény, és az, ahogy a múltbéli dolgok sorra derültek ki, leginkább Wessel kapcsolatban. Érdekes férfikarakternek találtam, tipikusan olyannak, akiről ha egy erotikus könyvben olvastam volna, tutibiztos, hogy felkerül a legkedvencebb férfikaraktereim közé.

Selma karaktere eleinte nem tetszett. Tipikus imádomnő, csak idősebb, furfangosabb kiadásban, igazán különcnek is találtam, olyannak, akit az utcán normális ember két méterrel kikerül. Ezzel szemben viszont az utolsó oldalakon olyat tesz, ami miatt emelem kalapom, és minden elismerésem neki.

Amit igazán imádok SAA könyveiben, az a hangulat, és maga az érzés, amit a könyvei okoznak. Bátran merem ajánlani bárkinek, aki valami újat szeretne, nem hétköznapit.❤