A könyvet ismét az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam, és őszintén be kell vallanom, a vélemény, ami a könyvről kialakult bennem, cseppet sem olyan, mint amilyenre az első percben számítottam. Ezúton is nagyon-nagyon szépen köszönöm Ninának az ajánlást. Kedvencet nem avattam, sőt, ettől a kategóriától egészen messze esik ez az olvasmány, de valamilyen szinten örülök, hogy mégis a kezembe akadt ez a történet. mindjárt el is mondom, miért.
De előbb a könyvről egy keveset:
Író: Totth Benedek
Író nemzetisége: magyar
Kiadó: Magvető Könyvkiadó
Kiadás: 2015
Oldalszám: 248
Címkék: dopping, drog, erőszak, fiatalkor, gyilkosság, sport, sportoló, szex, thriller, úszás
Molyos százalék: 81%
Fülszöveg
Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.
Véleményem
Ugh. Erre valahogy nem tudok jobban reagálni. Beszélek előbb a jóról, és arról, hogy miért érdemes az embernek a kezébe vennie ezt a könyvet. A stílus kimondottan bejövős, az írót remek képességekkel áldották meg fentről, és élvezetes, ahogy ír, nem tipikusan szájbarágós, inkább az a "úgy mondom, hogy jó legyen nekem is, neked is".
És hát nagyjából ennyit is a pozitív dolgokról, ugyanis a könyv 90%-a kikészített.
Mondanivaló: ez a világ elbaszott. Én ennél konkrétabban nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem olvasás közben, teljes mértékben letaglózva állok az események (?) előtt, mert egy olyan világképet lökött a pofámba a könyv olvasása óta konkrétan, káromkodva mondom el a véleményemet, és ez nekem sem tetszik, ami miatt szívem szerint kiszaladnék a világból. Legalább kétszer.
A középpontban egy fiúbanda áll, akiknek az életvitelük... pocsék. De tényleg. Drog, cigi, pia, részegen vezetik az autót, elütnek ezt-azt - ember vagy állat? Ki a francot érdekel? -, és nem törődnek a következményekkel. Nem mondom, hogy nincsenek ilyen fiatalok ebben a világban, mert vannak, sőt, ami a legrosszabb: túl sokan vannak. De akkor is, engem a hideg ráz, ha erre a könyvre gondolok, még akkor is, ha eltekintek ettől az alpári, mindenmásodikszókáromkodás dologtól, ami miatt jön, hogy a Bibliát olvassam egész évben.
Ajánlom? Csak ha van gyomrotok ahhoz a rengeteg kárormkodáshoz.
Pozitív dolog van-e benne? Akad. Elrejtve jó mélyen, de van, mert a fentebb említett mondanivaló tényleg súlyos problémákból alakult ki, ami ellen ha nem tesz az ember fia/lánya/kiskutyája, akkor annak súlyos következményei lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése