Előzmény/Első gondolatok a könyvvel kapcsolatban
Meglepő módon nem olvastam el a könyv előtt a fülszöveget (egyszer valamikor igen), így minden ismeret nélkül vágtam bele a történetbe. Eleinte úgy gondoltam, hogy olyan lesz, mint az Érintés, mármint maga a hangulata: se nem túl komoly, se nem túl laza, egyszerűen pont olyan, mint amilyenre az ember lánya vágyik egy hosszú nap után.
Végül is, pont ilyen volt, csak a két történetnek semmi köze sincs egymáshoz.☺
Fülszöveg
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.
Mondtam már, hogy imádom az ilyen lényegre törő, szinte-már-könyörög-hogy-olvasd-el-a-könyvet érzést keltő fülszövegeket? A Pillangóé is hasonló amúgy. :D
Szereplők
Mara Dyer
– Jól vagy? – kérdezte Noah halkan.
Bólintottam, és elnéztem mellette. Zsibbadt volt a nyelvem.
– Biztos?
Megint bólintottam.
– Egész biztos?
Rámeredtem.
– Jól vagyok – erősködtem.
– Ez az én csajom!
– Nem vagyok a csajod – vágtam vissza, csípősebben, mint akartam.
Imádtam a humorát, valamiért nagyon megszerettem, pedig a karaktere nem a legkedvesebb. Tetszett a gondolkodásmódja (pl. a kutyás esetnél), és bármennyire is megböktem volna, hogy ember, nyisd már ki a szemed, inkább csendesen visszafogtam magam, mert úgy volt jó, hogy csak a végén tudta meg, amit az olvasó már kb. a felénél sejtett. Kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni a következő kötetekben, mert nála úgy érzem, hogy hatalmas fejlődéseken fog keresztül menni.
Noah Shaw
- Tetszem neked – folytatta végül. – Nagyon tetszem neked. – Igyekezett nem vigyorogni.
– Nem. Utállak – válaszoltam, remélve, hogy ha kimondom, akkor úgy is lesz.
Tipikus rosszfiú, tipikus jajdeszeretem, de nekem valahogy nem jön be. Tényleg titokzatos meg minden, de ha olyan magabiztos, mint amilyennek mindenki állítja, akkor miért olyan papucs, amikor a képességéről van szó? (Itt most arra gondolok, amikor arról beszélgetnek, hogy mire képesek, stb. Mert a veszélyes helyzetekben tényleg dicséretes a viselkedése, de amúgy valamiért tényleg papucsnak érzem a gyereket. Hátha megváltozik.)
A történetről - enyhe spoilerrel -
– Te vagy az a lány, aki seggfőnek nevezett a legelső beszélgetésünkkor. A lány, aki ki akarta fizetni az ebédet, még azok után is, hogy megtudta, milyen gazdag vagyok, te vagy a lány, aki vásárra vitte a bőrét, hogy megmentsen egy haldokló kutyát, és a lány, aki mindig megdobogtatja a szívemet, akár zöld selyemruhát, akár szakadt farmert visel. Te vagy az a lány, akibe én.., – Noah elhallgatott, aztán közelebb lépett hozzám. – Te vagy a lány, aki az enyém – mondta egyszerűen, mert ez volt az igazság.
Imádtam az ilyen cuki részeket, picit nyálas volt itt-ott, de abban a helyzetben, amikor olvastam, nagyon jól esett.
Maga a történet meglepett, szinte azonnal magába szippantott, majdnem egy ültömben elolvastam, ami csakis jót jelenthet. Érdekesen alakultak az események, voltak olyan szituációk, amelyek nagyon megdöbbentettek, keresgélnem kellett az államat.
Csendesen függővéges, nem kapartam a falat, nem mentem neki senkinek, tényleg. Ööö, de. Na, mindegy.❤
Hogy ajánlom-e? Naná, vétek kihagyni egy ilyen izgalmas, fordulatokkal telt, mondhatni lenyűgöző fantasyt, aminek még nem jött ki a harmadik része. Enyhe sejtéseim szerint a második része is függővéges, így csak az kezdje el, aki nagyon mazochista, és nem bír magával, mert máskülönben szenvedni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése